Egyfelvonás

Jean Lambert-wild: Az ördög szekrénye (Nemzeti Színház)

Katyvasz. Ez az első szó, ami eszembe jut a Nemzeti Színház cigánymesék alapján készült, a francia Comédie de Caen vezetője által írt és rendezett, nyolc éves kortól ajánlott családi előadásáról. Az ördög szekrényében minden benne van, ami az embernek csak eszébe juthat arról a szóról, hogy cigánymese: okos lánytól ördögön át találékony legkisebb fiúig, aranytojást tojó tyúktól varázsmenyegzőig, a cigányok üldözésétől a kilátástalan szegénységig. De mindez sehogy sem akar összeállni egy konzekvens egésszé; nincs egy irány, nincs egy mondandó, nincs különösebb tanulság. Nincs mese.

Tompos Kátya, Farkas Dénes, Horváth Virgil - Fotók: MTI / Kovács Attila

Kander - Ebb - Masteroff: Kabaré (a Soproni Petőfi Színház, valamint a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház előadásairól)

A Kabaré című musical áldás a színházigazgatóknak: műsorra tűzésével úgy csillapíthatják a közönség mohó musical-éhségét, hogy közben nem kell kompromisszumot kötniük az igényesség tekintetében - hiszen ez a zenés darab semmivel sem feszeget kevésbé komoly, súlyos és fontos témákat, mint a drámairodalom szeriőz gyöngyszemei. A fajgyűlölet és a szélsőséges eszmék térnyeréséről, az állampolgárok közömbösségéről és az ellenállás hiányáról (is) szóló Kabaré aktualitása alighanem legalább annyira indoka annak, hogy sok színház pont most játssza, mint a zenéjének nagyszerűsége.

Fotó: Soproni Petőfi Színház

Tévedtél már el színházban? Néztél már vágyakozva arra a nem túl feltűnő ajtóra a nézőtér oldalán, a színpad mellett, ahol előadás után a fontosnak és bennfentesnek látszó kiváltságosok távoznak észrevétlenül? Tudod, milyen jó a kávé az Örkény Színház színészbüféjében? Színházak Éjszakája van szombaton.

Vámos Miklós: Marilyn Monroe csodálatos halála (Karinthy Színház)

Hogy egy profitorientált magánszínház kortárs magyar drámát mutat be, az roppant szimpatikus gesztus - a miért és kinek kérdése azonban még így sem kerülhető meg, rokonszenv ide vagy oda. A Marilyn Monroe életéről vagy haláláról vagy egyikről sem szóló darab egyik legkomolyabb problémája ugyanis, hogy teljesen céltalan: a világ konkrét vagy univerzális kérdéseiről semmit nem mond el, de még az sem tiszta igazán, hogy ha ilyesmiről nem, akkor miről is akar beszélni.

Nagy Dániel Viktor, Hullan Zsuzsa - Fotók: Karinthy Színház

Ibsen: A nép ellensége (Katona József Színház)

Hálásak lehetünk Zsámbéki Gábor rendezőnek, hogy Ibsen eredetileg ötfelvonásos darabját egy részben és jócskán meghúzva játszatja. Az előadás így nem ül le, a hangulatból nem lépünk ki. A spirál alsó ívén szállunk be és szépen felcsavarodunk benne a tetejéig. Közben a felfogás, ráébredés, felismerés, meglepődés, elkeseredés csigavonalain araszolunk felfelé: megértjük, miről is van szó.

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt

Marius von Mayenburg: A hideg gyermek (Miskolci Nemzeti Színház)

A hideg gyermek nemcsak születési dátumát tekintve kortárs szerzője, Marius von Mayenburg szakít a görög drámáktól Shakespeare-en át napjainkig oly jól bevált drámaszerkezettel: nála nincsenek konkrét, körülhatárolt helyszínek, itt nem elkülöníthető, mi történik meg valóban a színpadon és mi csak valakinek az agyában, a szereplők sokszor nem eljátsszák, csak elmesélik a cselekményt - és bármelyik szabály bármikor felrúgható. Szőcs Artur rendező pedig olyan színpadi világot teremt, amely tökéletesen alkalmazkodik Mayenburgéhoz: hasonló módszerekkel absztrahál, képi gondolkodása felerősíti a szerző helyzeteinek hatását, pont olyan játékos és pont olyan fekete a humora, mint A hideg gyermeké.

Pál András, Rusznák András, Bohoczki Sára, Simon Zoltán, Fritz Attila, Máhr Ági, Péva Ibolya - Fotók: Bócsi Krisztián

Shakespeare: Hamlet (Miskolci Nemzeti Színház)

Ötletekkel teli Hamletet rendezett Miskolcon Kiss Csaba: a rendkívül erősen meghúzott szöveg szinte minden jelenetében van valami, ami eltér a játszási hagyománytól (ha ugyan a világirodalom talán legösszetettebb drámája esetében létezik ilyesmi). Például amikor Hamlet azt mondja Poloniusnak, hogy amit olvas, az "szó, szó, szó", éppen a saját, Opheliának írt, de korábban Poloniushoz került leveleit fogja a kezében; Gertrudis pedig nem a cselszövések áldozata lesz, hanem férjében csalódva szándékosan issza meg a mérgezett bort.

Rusznák András, Varjú Olga, Simon Zoltán - Fotók: Bócsi Krisztián

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől (Rózsavölgyi Szalon)

Olyan Für Anikó játékát nézni a Rózsavölgyi Szalon A pasi a szomszéd sír mellől című előadásában, mint egy nyári délutánon napozni a tengerparton: az ember csak ül, egyre jobban érzi magát, és megnyugszik, hogy minden rendben van a világgal. A színésznő olyan lenyűgöző profizmussal játszik ebben a könnyed, de nem súlytalan romantikus kétszereplősben, hogy csak erről külön elemzést lehetne írni.

Für Anikó - Fotók: Éder Vera

A Budapesti Kamaraszínház tavalyi bezárása után megnyílt a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház és az Átrium Film-Színház. Mindkét játszóhely szimpatikusan fejlődik: egyre szélesebb repertoárral, egyre színvonalasabb produkciókkal jelentkeznek. Jó kedvünkben megnéztük, hogy más európai országokban milyen új színházépületeket adtak át vagy terveznek átadni idén.

X&Y - battement de coeur (a Frenák Pál Társulat előadása a Trafóban)

Egy testvérpárról, két szeretőről, Ádámról és Éváról vagy egy védtelenül megszülető és együtt felnövő és szocializálódó emberpárról szól az X&Y című táncelőadás. Sőt: minderről egyszerre. Mert Frenák Pál új koreográfiája nem egy történetet mond el, hanem olyan archetipikus létállapotokat, hangulatokat, érzés-magokat mutat meg, amelyekből mindezek táplálkozhatnak. S bár a néző aktuális érzékenysége alapján választhat magának egy adott nézőpontot, az X&Y mégis sajátos univerzalitásától, a szűk egy óra alatt felépülő és jól működő belső összefüggésrendszertől jó.

Marie-Julie Debeaulieu - Fotó: Frenák Pál Társulat