Vámos Miklós: Marilyn Monroe csodálatos halála (Karinthy Színház)
Hogy egy profitorientált magánszínház kortárs magyar drámát mutat be, az roppant szimpatikus gesztus - a miért és kinek kérdése azonban még így sem kerülhető meg, rokonszenv ide vagy oda. A Marilyn Monroe életéről vagy haláláról vagy egyikről sem szóló darab egyik legkomolyabb problémája ugyanis, hogy teljesen céltalan: a világ konkrét vagy univerzális kérdéseiről semmit nem mond el, de még az sem tiszta igazán, hogy ha ilyesmiről nem, akkor miről is akar beszélni.
Nagy Dániel Viktor, Hullan Zsuzsa - Fotók: Karinthy Színház
Békeffi István - Stella Adorján: Janika (Karinthy Színház)
Nem véletlenül játssza a rendező az egyik mellékszereplőt, az újságírót a Janikában: ez a figura kéri számon a drámaíró szereplőn, hogy miért ír mindig olyan kevéssé életszerű, könnyed komédiákat ahelyett, hogy inkább nevelné a nézőket, és az életről beszélne. Mire a szerző (aligha csak a fiktív szerző) közli: azt szeretné, hogy az élet hasonlítson a vígjátékaira, és ne fordítva. Nehéz ezt a cselekménybe a legkevésbé sem illő párbeszédet nem ars poeticaként érteni - márpedig ha egy színház és az általa felkért rendező gondolkozik arról, miért teszik le a könnyedebb szórakoztatás mellett a voksukat, az máris sokkal jobb, mintha természetesnek vennék az ilyesfajta működést.
Bíró Kriszta és Mihályfi Balázs - Fotók: Karinthy Színház / Major Attila
Kereső
Olvasóim
