Békeffi István – Stella Adorján: Janika (Karinthy Színház)
Nem véletlenül játssza a rendező az egyik mellékszereplőt, az újságírót a Janikában: ez a figura kéri számon a drámaíró szereplőn, hogy miért ír mindig olyan kevéssé életszerű, könnyed komédiákat ahelyett, hogy inkább nevelné a nézőket, és az életről beszélne. Mire a szerző (aligha csak a fiktív szerző) közli: azt szeretné, hogy az élet hasonlítson a vígjátékaira, és ne fordítva. Nehéz ezt a cselekménybe a legkevésbé sem illő párbeszédet nem ars poeticaként érteni – márpedig ha egy színház és az általa felkért rendező gondolkozik arról, miért teszik le a könnyedebb szórakoztatás mellett a voksukat, az máris sokkal jobb, mintha természetesnek vennék az ilyesfajta működést.
Bíró Kriszta és Mihályfi Balázs – Fotók: Karinthy Színház / Major Attila
Könnyed szórakoztatásnak egészen kiváló Békeffi István és Stella Adorján szerelmi komédiája a Karinthy Színházban. Már a darab is okosabb nem egy konkurensénél: nemcsak, mert átszövi egy érdekes, posztmodern utalásrendszer (gyanús, hogy a cselekmény, amit látunk, és amely egy bemutatásra váró, Janika című színdarab körül bonyolódik, esetleg maga a Janika című színdarab története lenne), és nem is csak azért, mert tényleg remek a humora, a ritmusa, de azért is, mert meglepően hitelesen járja végig azokat a lélektani mozzanatokat, amelyek egy szerelem szinte kialudt lángjának újraélesztéséhez vezetnek. Ráadásul nem mentes az öniróniától sem: a főszereplő színésznő egy „nadrágszerepre” készülve egy kisfiú jelmezébe bújik, így amikor a tizenvalahány éve nem látott férj betoppan, azt hiszi, saját, az anyukára nagyon hasonlító fiával áll szemben. Amikor a helyzetről tájékoztatják a gyanútlan apóst, az felkiált: „Nem értem: ez vak vagy hülye?!” – pont ez a felkiáltás hiányzik az összes hasonló, „nem-ismerem-meg-a-saját-rokonomat-mert-álruhába-bújt”-jellegű darabból.
Margitai Ági, Voith Ági, Bíró Kriszta, Bodrogi Gyula
A dráma megannyi jutalomjátékra ad lehetőséget, és Honti György rendező ügyel is arra, hogy a színészek az utolsó poénlehetőséget is megragadják: az összjáték olyan olajozott, a szituációk olyan jól kidolgozottak, az apró mozdulatok, hangsúlyok, reakciók annyira pontosak, hogy az szinte lenyűgözően szórakoztató. Az előadás legjobbja a sztárok (Margitai Ági, Voith Ági vagy Bodrogi Gyula) mellett is a főszereplő Bíró Kriszta: már primadonnája is igazán domináns jelenség, s kamaszfiú-alakítása is hihetetlenül kidolgozott, az Örkény Színház végre főszerephez jutott színésznője mégis azzal bizonyítja leginkább tehetségét, ahogyan átengedi bánatát, fájdalmát, dühét vagy naiv lelkesedését azon a maszkon, amelyet olyan jól felhúzott a fiúparókával együtt.
Margitai Ági, Voith Ági, Mihályfi Balázs, Bíró Kriszta
Igaz, egy feleségverős résznél morálisan igencsak megkérdőjelezhetővé válik a dráma, a kiváló karakteralakítások, a mind saját magában, mind a nézőkben nagy mélységekig hatoló Bíró Kriszta és a számtalan pompás poén miatt azért így is abszolút jó mérleggel zár a Karinthy előadása.