Egyfelvonás

Vasárnap este harmincnegyedik alkalommal osztották ki a Színikritikusok Díját. A legjobb előadás díját Pintér Béla Titkaink című előadása nyerte – a független társulatok közül legutóbb a Krétakör nyert ebben, és nem pedig a független előadások kategóriájában –, a legjobb rendezés díját Bagossy László vitte haza a Hamletért, a legjobb független színházi előadás pedig az Irtás lett. (A díjazottak itt, a jelöltek itt olvashatóak.)

Alább pedig az olvasható, az Egyfelvonás blog szerzője szerint melyek voltak a 2013/2014-es évad legjobb színházi teljesítményei, linkelve a blog cikkeit az adott előadásokról.

Titkaink (Pintér Béla és Társulata) - Fotó: Puskel Zsolt

A legjobb új magyar dráma:

A legjobb előadás:

 A legjobb rendezés:

Ostorházi Bernadett az Irtás-ban (Forte Társulat, Szkéné Színház) - Fotó: Jekken Péter

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

A legjobb független színházi előadás:

A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

 A legjobb női főszereplő:

Kovács Krisztián a Kutya különös esete az éjszakában c. előadásban (Centrál Színház) - Fotó: Jókuti Gyüörgy

A legjobb férfi főszereplő:

A legjobb női mellékszereplő:

A legjobb férfi mellékszereplő:

Polgár Csaba a Hamletben (Örkény István Színház) - Fotó: Gordon Eszter

A legjobb díszlet:

 A legjobb jelmez:

 A legjobb színházi zene:

 A legígéretesebb pályakezdő:

 Különdíj:

Bűn és bűnhődés

Miközben évről évre egyre aggasztóbb a politika befolyás- és nyomásgyakorlása a színházra – az eddigi jó szokások mellé most már felsorakoztak a nevetségesen rövid időre kiírt látszatpályázatok is, a magyarországi politikai szándék pedig egyre látványosabban valósul meg a határokon túl is –, a szakma reakciója mit sem változik: magam sem tudom, miféle összefogás, kiállás, tiltakozáshullám segíthetne a helyzeten, de a jelenlegi csendnél és a legelkeserítőbb fejlemények beletörődéssel és legfeljebb közleményekkel való fogadásánál azért alighanem akadnak hatékonyabb, drasztikusabb módszerek. Ilyen körülmények között talán még többet ér minden minőségelven alapuló kezdeményezés – mint a miskolci, dunaújvárosi színház fejlődése, a Jurányi és az Átrium kitartó és gyümölcsöző működése, a Szkéné most már megszokottan magas színvonala –, és minden ellenszélben el nem hajló független társulat továbbműködése. De talán több olyan – megengedem, kényelmetlenül radikális – akcióra lenne szükség, mint Gulyás Márton és a Krétakör megmozdulásai.

De a „szerencsésebb” színházak egyelőre működnek, és még mindig több bennük az emlékezetes előadás, alakítás vagy művészi teljesítmény, mint amennyi elférne egy ehhez hasonló szavazólapon. A pályakezdők lendülete például jólesően elsöprő: a 2013-ban végzett bábszínész osztályból két kiváló társulat is alakult. Eke Angéla és Márkus Sándor a bábos és a bábatlan színház közös és szélső határait keresgéli invenciózusan a Nylon Grouppal; Szolár Tibor, Czupi Dániel, Spiegl Anna, Hoffer Károly és Fehér Dániel, azaz a HUPS! Crew pedig képes velünk elhitetni, hogy tagjai már most mindent tudnak a bábozásról, amit csak lehet. Porogi Ádám csak orrhosszal maradt le a legígéretesebb pályakezdők fenti listájáról. Nagy volt a verseny a többi kategóriában is – komoly lenne a baj, ha nem így volna. Mindenképp meg kell említeni a korosztálya legjobbjai közé sorolandó Trokán Nóra alakításait Zsótér Sándor Meggyeskert-jében és Hosszú út az éjszakában-jában; Börcsök Enikő mesterien értelmező Jelinek-interpretációját szintén Zsótér Téli utazás-ában (és Zsótér kiemelkedő színészvezetői képességét), az újra magyar színpadon látható Hámori Gabriella sokrétegű Stuart Máriáját és Losonczi Kata megrendítően jó Kancáját Vidovszky György Közellenség-ében. A férfiak között kiemelkedik még az I. Erzsébet teljes színészgárdája, László Zsolt Platonovja, Keresztes Tamás egészen egyedi Mozartja, Znamenák István Claudiusa és Kocsis Pál miskolci Trigorinja. Az ifjúsági mezőnyben a Káva egész éves remeklése mellett kiváló kezdeményezés volt a nyíregyházi Tűzoltó leszel s katona!, és a már említett HUPS! Crew Jam-je. A Maladype Machbeth/Anatómiá-jának pedig nem fért fel a listára a zenéje, és nem férhetett fel, mert nincs ilyen kategória, katartikus záróképe sem.