Egyfelvonás

Másodszor vehette át a Színházi Dramaturgok Céhétől, a POSZT ideje alatt rendezett, a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma nevű rendezvénysorozaton a Vilmos-díjat Mikó Csaba író, drámaíró. A Nyílt Fórum Füzetek idei kötetében megjelent három dráma közül az Apátlanok nyerte el az olvasók és a szakma szavazatainak elsöprő többségét - derült ki a pécsi Művészetek és Irodalom Házában rendezett díjátadón.

Mikó Csaba és a Vilmos-díj - Fotók: Kálmándy Ferenc

Tavaly Danny Boyle Frankestein-rendezését mutatták be az Uránia moziban, június 13-án, csütörtökön este nyolc órától pedig élőben közvetítik Helen Mirren visszatérését a királynő szerepében. Kapós lett a mozikban a színház.

Shakespeare: III. Richárd (Komáromi Jókai Színház)

Összesen nincs három perc csend a színpadon a Komáromi Jókai Színház III. Richárd-előadásának két és fél órája alatt: nemcsak a színészek hadarják olyan sebességgel a szövegüket, mintha nem erejükkel, hanem gyorsaságukkal akarnák letaglózni egymást, de a jelenetek is másodpercnyi elmélázás nélkül csúsznak egymásba. Több színész sikertelenül küzd az akusztika kihívásaival (nagyjából minden tízedik mondat egyszerűen nem hallható már az ötödik sorból sem), ráadásul a játszók pusztán mondataikat értelmezve, nem pedig a benső történések, motivációk, érzelmek szavakon túli megjelenítésére koncentrálva mondják fel szövegüket, azt is a lehető legegyszerűbb eszköztárat használva: a haragot kiabálás, a kétségbeesést ordítás, a fájdalmat sikoltás, a még nagyobb fájdalmat térdre rogyás és sikítás jelzi. Mindezek miatt az előadásban nyomai sem fedezhetőek fel a dráma és az egyes jelenetek, viszonyok, egyének közti és egyénen belüli konfliktusok elemzésének - és ilyenformán természetesen a nagy egészről alkotott rendezői véleménynek sem.

Ha más nem is, legalább az kiderülhetne, hogy hol kapcsolódik a III. Richárd a mai valósághoz, a mai politikusképhez, vagy bármihez - a kötelező olvasmányok színházi interpretálásának célszerűségén kívül.

Középen Rancsó Dezső és Mokos Attila - Fotók: Komáromi Jókai Színház

A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum nevű rendezvénysorozatának nyitónapján úgy tűnt, mintha a könyvkiadóknak nem lenne más vágya ma Magyarországon, mint kortárs magyar drámaköteteket kiadni. Az "Édes Erdély"-mítoszt leromboló Székely Csaba és a Magyar Dráma Napján született Pintér Béla köteteinek bemutatóján szó esett a székelyek egyetlen valódi hagyományáról és arról, mikor improvizált először és utoljára Pintér Béla és Társulata.

Székely Csaba - Fotók: Simara László

Hogy a POSZT a teljes színházi szakmáról szóljon, azt az olyan kísérőprogramok biztosítják, mint a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának a pécsi találkozó harmadik napján megnyílt kiállítása, amelyen átadták a szakma díjait is. A legjobb díszlettervezőnek idén Khell Csörszöt, a legkiemelkedőbb jelmeztervezőnek pedig Bujdosó Nórát választották.

Kolibri Színház: János vitéz (Orosz Klaudia bábjai) - Fotók: Kálmándy Ferenc

Halász János kulturális államtitkár részvételével rendeztek szakmai fórumot a POSZT második napján a tao-ról, azaz a cégek társasági adójából a színházak számára a jegybevétel 80%-áig nyújtható támogatásról. Kiderült: a sör-virsli fesztiválok egyelőre még nem találták meg a rendszer kiskapuit, pedig azok léteznek - ami abból is látszik, hogy például Azerbajdzsánban és Makaón tartott fantomelőadások után milliárdokat kaptak sosem látott társulatok. De taszíthatja-e a gagyi felé a színházat egy évi 11 milliárdos támogatási forma?

Herczeg Tamás, Halász János - Fotók: Kálmándy Ferenc

Georges Feydeau: Bolha a fülbe (Csokonai Színház, Debrecen)

Azt reméltem, ilyen ripacs, elsősorban altesti humorra épülő, igénytelen színház már nem létezik - vagy ha igen, hát legalább a POSZT-on nem lehet találkozni vele. Pedig Vidnyánszky Attila debreceni Feydeau-előadásában bármilyen tárgyat, ami kemény és hosszúkás, péniszként markolásznak és simogatnak, s ha lehet, a szereplők lábuk közé is veszik - az előadás alatt több tucatszor. Ha pedig épp nem ez, akkor olyasmik szolgálnak a humor forrásául, mint hogy az egyik, kéjesen sikongató színésznő mellét egy részeg szereplő markolássza; máskor a férfiszínész előbb herén veri magát hózentrógerrel, majd bömbölve lába közé dörgöli a gumieszközt; két fiatal színésznőnek pedig gyakorlatilag nincs más szerepe, mint hogy pucsítva odatartsák feneküket az arra újra meg újra örömmel ráverő, idősebb kollegájuk keze alá.

Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Mészáros Tibor - Fotók: Máthé András

A félkegyelmű - Dosztojevszkij műveinek felhasználásával írta: Jeles András (Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Jeles András szombathelyi - a POSZT versenyprogramjába is beválogatott - Dosztojevszkij-átirata, A félkegyelmű csak félútig jut el egy mind formavilágában, mind játékmódjában és színházi eszköztárában sajátos, erős képekre és az általuk ébresztett hangulatokra, érzésekre talán még a történetmesélésnél is jobban támaszkodó előadás felé. A mindössze négy órássá sűrített nagyregény-adaptáció első felvonása többé-kevésbé még ilyen a maga tengermorajlás-hangjaival, felerősített zörejeivel, a jeleneteket átkötő orosz búsongókkal, a (kissé ugyan modoros) felhő-, égbolt- és tenger-vetítéssel, a jelenetek roppant részletes és hömpölygően lassú kibontásával. Emellett némelyik színész szinte szürreálisan, elváltoztatott hangokkal, parodisztikus gesztusokkal jeleníti meg karakterét, megpróbálva ezzel is elemelni az előadást a realizmustól. Ám ahogy igazán hatásos képből is túlontúl kevés van - egy álomjelenet és egy lüktető, élő szoborhoz hasonlóan megjelenített visszaemlékezés -, úgy ezeket a ritka szürreál-kalandozásokat is leveti magáról az előadás.

Czukor Balázs, Trokán Péter, Balogh János - Fotók: Kálmándy Ferenc

Egy kétezer kilométeres út egyik állomása volt Alföldi Róbert számára a POSZT nyitóelőadása, az Amphitryon. Gothár Péter rendezésében Alföldi Jupitert játszotta el egymás után kétszer a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó első napján. "Tegnap és tegnapelőtt Rijekában, az Ivan Zajc Horvát Nemzeti Színházban játszottuk a Tartuffe-öt. Előadás után, éjszaka azonnal indultunk Udvaros Dorottyával Pécsre egy kisbuszban. Hajnali fél ötre értünk ide, és már délelőtt elkezdtük a próbákat" - meséli Alföldi Róbert.

Fotók: Kálmándy Ferenc

Marius von Mayenburg: Mártírok (Katona József Színház, Kamra)

Kellemetlen és kellemetlenkedő darab a kortárs német szerző, Marius von Mayenburg egészen friss, 2012-es drámája - és nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy nem jó. Jó, mert úgy mutatja meg a vallási fanatizálódás folyamatát, egyúttal egy kamasz és a környezete közti teljes értetlenség és tanácstalanság minden káros hatását, hogy szinte lehetetlen legyen megkérdőjelezni a jelenetek igazságát; az ív minden pontja dermesztően logikusan következik az előzőből. És nem jó, mert idővel meglehetősen kimódoltnak kezd tűnni, hogy tényleg minden megtörténik, ami csak fokozhat a helyzetek kellemetlenségén: akinek bornírtnak kell lennie, az hihetetlenül bornírt; ha az amúgy is vérlázítóan igazságtalan helyzetet már csak egyetlenféleképp lehet még igazságtalanabbá tenni, hát előjön az az egyetlen mód; ha egy képtelen vádra kéne egyszerű cáfolatot adni, a megtámadott csak tátog némán. Olyan ez a színdarab, mint egy festmény a minden részletében eszményi naplementéről: minden igaz, ami benne van, mégis valódibbnak tűnne, ha legalább valami megtörné azt a nagy tökéletességet.

Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Ónodi Eszter - Fotók: Dömölky Dániel