Egyfelvonás

Marius von Mayenburg: A hideg gyermek (Miskolci Nemzeti Színház)

A hideg gyermek nemcsak születési dátumát tekintve kortárs szerzője, Marius von Mayenburg szakít a görög drámáktól Shakespeare-en át napjainkig oly jól bevált drámaszerkezettel: nála nincsenek konkrét, körülhatárolt helyszínek, itt nem elkülöníthető, mi történik meg valóban a színpadon és mi csak valakinek az agyában, a szereplők sokszor nem eljátsszák, csak elmesélik a cselekményt – és bármelyik szabály bármikor felrúgható. Szőcs Artur rendező pedig olyan színpadi világot teremt, amely tökéletesen alkalmazkodik Mayenburgéhoz: hasonló módszerekkel absztrahál, képi gondolkodása felerősíti a szerző helyzeteinek hatását, pont olyan játékos és pont olyan fekete a humora, mint A hideg gyermeké.

Pál András, Rusznák András, Bohoczki Sára, Simon Zoltán, Fritz Attila, Máhr Ági, Péva Ibolya – Fotók: Bócsi Krisztián

Szőcs a formára helyezi a hangsúlyt, lendületesen és átgondoltan kaotikus, abszurd látványorgiát hoz létre. Az előadás minden perce végletes, így – ahogyan Mayenburg szövegében is – elsősorban a túlzások, az ezerszeresre erősített, normális esetben elnyomott érzések és gondolatok révén beszél a dráma témájáról: abnormális emberi kapcsolatokról, az egymáshoz közel állók képtelenségéről a másik megértésére vagy szeretésére, egymás folyamatos bántásáról, a hideg érzéketlenségről, elrontott rokoni kapcsolatokról és a mindezekből fakadó zavarodottságról, félelemről.

Mayenburg és Szőcs benéznek a tudatalattiba, és mindent felhoznak onnan, amit ezekben az első ránézésre átlagos emberekben találnak: a lányát tönkretevő apa, mindenki felett uralkodó férj, a saját elnyomottságába beleőrülő férfi, egy exhibicionista perverz („fütyidisznó a női vécéből”, ahogy az egyik szereplő nevezi) – ők ennek az ugyan nagyon görbe, de mégiscsak felismerhető képet adó tükörben látott világnak a lakói.

Máhr Ági, Pál András, Rusznák András

Szőcs Artur kiválóan teszi a dráma világát még teátrálisabbá: az egyik feleséget férfi játssza (Rusznák András remekül, könnyed komolysággal ad félőrült szende szörnylányt), a csodálatos átéléssel, egészen mélyről játszó, fiatal Bohoczki Sára húgát az ötven éve a színészi pályán lévő, ősz hajú Péva Ibolya formálja infantilis fruskává – az ő apját pedig az egyetemen végzős, kicsattanóan (sokszor túlzottan is) harsány Fritz Attila alakítja. A groteszk atmoszféráról a csodás arcjátékával és testmozgásával feltűnő Fabók Mariann néma szereplője gondoskodik, az italok neonkékek, a falon vetítés pörög – és így tovább a teljes és látszólagos őrületig.

Persze erről szó sincs: Szőcs a legabszurdabb helyzetet is a szituációk, emberek közti kapcsolatok pontos elemzése révén teremti meg – bár néha magára hagyja a nézőt, amikor az érthetőséghez fontos konkrét cselekvés helyett is csak szimbólumokban beszél.

Simon Zoltán, Fabók Mariann

A miskolci színház legszimpatikusabb idei vállalása A hideg gyermek bemutatása – egyúttal egy újszerű színpadi nyelv megismertetése a nézőkkel.