Egyfelvonás

Antony Jay - Jonathan Lynn: Igenis, Miniszterelnök Úr! (A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház előadása)

A miniszterelnök egy idióta, az országot leginkább közvetlen tanácsadói irányítják, de elvei egyiküknek sincsenek, legfeljebb a hatalom feltétlen akarása és a pillanatnyi túlélés. A tét a válság leküzdése, mindegy, milyen eszközökkel. Ebben a környezetben játszódik az egyik legnépszerűbb brit tévés komédiasorozat, az Igenis, Miniszterelnök Úr! alapján készült dráma, és annak alaposan átdolgozott és a mai Magyarországra adaptált verziója az Átriumban.

Alföldi Róbert - Fotók: Mészáros Csaba

Ivanyos Ambrus: Lángolj! (KoMa Társulat)

A KoMa Társulat új - és újra "KOrtárs MAgyar", mint azt a nevük eredete sugallja - bemutatója hangsúlyosan a máról szóló, eközben mégis örökérvényű, fontos üzenetet fogalmaz meg és kiált világgá: ha nem tetszik a rendszer, amiben élsz, tégy valamit a változásért, mert igenis számít minden erre irányuló kísérlet, és mert ha legalább egy ember nem kezdi el, akkor sosem lesz forradalom, se szó szerint, se metaforikus értelemben.

Fotók: Horváth Balázs

Galambos Attila - Orosz Dénes - Szente Vajk - Szirtes Tamás - Bolba Tamás: Poligamy (Madách Színház)

Hogy a csaknem ezer fős nézőterű Madách Színház a szinte garantált sikert hozó, világhírű megamusicalek mellett nagyszínpadon reszkírozza meg egy új, hazai szerzők ötletén, szövegkönyvén és zenéjén alapuló darab bemutatását, önmagában is minden elismerést megérdemlő vállalás. (Nem egy olyan prózai művészszínház van, amely régóta nem mer nagyszínpadon kortárs magyar drámát bemutatni.) Magának az eseménynek a megünneplésén kívül talán az sem túlzó elvárás, hogy az adott színház valamilyen értéket közvetítsen népes közönsége felé. Tényleg bármilyet: nem kell megtalálni a bölcsek kövét, sem a filozófia nagy gondolkodóit megidézni, pláne, ha Orosz Dénes Poligamy című, néhány éves, magyar romantikus komédiája az alap. (Annak kritikája erre olvasható.)

Lapis Erika, Sári Éva, Bartha Alexandra, Magy Sándor,Kiss Ramóna,Molnár Gyöngyi, Trecskó Zsófia - Fotók: Madách Színház

Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert (Örkény István Színház)

Csehov Cseresznyéskertjét (amelynek oroszul valóban Meggyeskert a címe, de az első magyar fordítás óta szinte mindenki cseresznyésként utal rá) olyan szomorújátékként szokták színre vinni, amelyben az emberek rég letűnt értékekhez ragaszkodnak, és nem képesek beletörődni, sőt észrevenni sem, hogy valójában nem azt az életet élik, amiről álmodnak, és így képtelenek az adott, őket valóban körülvevő körülmények között boldognak lenni. Bár adósságokkal vannak tele, szórják a pénzt, a lepusztult kertet pedig nem hajlandóak kivágni, pedig ez lehetne a záloga a haladásnak.

A Meggyeskert az Örkény Színházban, Zsótér Sándor rendezésében ehhez képest a leginkább életigenlő, legpozitívabb hangulatú Csehov-előadás, amit valaha láttam, a szereplők jellemeinek újszerű értelmezésével, a konfliktusrendszer teljes átrajzolásával. Sőt: itt nem is egymással vannak konfliktusai a szereplőknek, hanem "csak" az élettel.

Kerekes Éva, Nagy Zsolt - Fotók: Éder Vera

Gulyás Márton: Korrupció (Krétakör)

A Krétakör új előadása, a Korrupció fiktíven dokurealista, pol-beat varietészínházba öltött ismeretterjesztő moráljáték. Gulyás Márton író-rendező arra tesz kísérletet, hogy pontosan feltérképezze egy ország rejtett érhálózatát, amelyben vér gyanánt pénz és hatalom folyik: a mindent átszövő korrupciót, vagy tágabban értelmezve a törvény vagy erkölcs szerint elítélendő előnyszerzést.

Kiss-Végh Emőke, Tóth Máté - Fotók: Tóth Ridovics Máté

Michael Frayn: Függöny fel! (Centrál Színház)

Másnapos bérletnek a bemutató utáni napon tartott, második előadásokat nevezik a sokat látott színháziak - aki hallotta már ezt a kifejezést, az azt is tudja, hogy a színész is ember, még olyankor is, amikor éppen játszania kell. Michael Frayn ebből az alapállításból írt afféle traumakibeszélő bohózatot: a Még egyszer hátulról, Ugyanaz hátulról és Veszett fejsze címen is játszott darab színfalak mögötti eseményeihez képest ugyanakkor egy súlyos delíriumba forduló előző éjszaka olyan ártalmatlan eseménynek tűnik, mint egy vasárnapi nassolás a vegán bisztróban.

Ágoston Katalin, Bereczki Zoltán - Fotók: Rick Zsófi

Richard Baer: Hitted volna? (Orlai Produkciós Iroda)

Az Orlai Produkciós Iroda különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az idősebb közönség, meg azok, akik idősebb korukban is emlékezni fognak korábbi színházi élményeikre, soha ne adják fel. Ne adják fel se önmagukat, se az életet, az élet élvezetét, és soha ne érezzék úgy, hogy nekik már leáldozott. Sok korábbi Orlai-előadás után ugyanezt a szép és fontos vállalást szolgálja a Hitted volna? is: Richard Baer darabjában az özvegy Herman ostromolja házasságvágyával és az élet újrakezdésének reményével a szintén özvegy Christine-t, egykori legjobb barátjának egykori feleségét.

Kern András, Hernádi Judit - Fotók: Takács Attila

Mundruczó Kornél - Wéber Kata: Demencia (a Proton, a Trafó és a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál előadása)

Nagyjából tíz perc után hullik szét darabjaira Mundruczó Kornél új, magyar színészekkel készített bemutatója a Trafóban. Addig megismerünk egy demencia-klinikát, ahol a leépülő-félben lévő agyú betegeket zenével próbálják gyógyítani, és amit felvásárol és bezáratna egy gátlástalan vállalkozó (Nagy Ervin), hogy internetes chat-szex szolgáltatóvá alakítsa át az ingatlant. Úgy tűnik, mintha Mundruczó az emberi kiszolgáltatottságról és a (magyar) egészségügyi intézményrendszerről szeretne elmondani valamit - de ez nem valósul meg.

Monori Lili - Fotó: Ágh Márton

Droszt (a -011- Alkotócsoport előadása)

Kétórás technikai bravúr a -011- Alkotócsoport előadása, a Droszt. És nem csak technikai értelemben, bár a megvalósítás is meglepően újszerű: az előadás végig taxikban játszódik, négy taxis szállítja erről-arról beszélő - vagy más miatt érdekes - utasait, vagy tölti szabadidejét a droszton. A színpadon egy bemikrofonozott-bekamerázott autó, mögötte hatalmas vásznon a több kamerával, profin felvett és élőben összevágott közvetítés a kocsibelsőből, a jelenetek elején szinkronban a kültéren felvett jelenetekkel, amelyeken a szereplők pont ugyanazt csinálják a Keleti pályaudvarnál, mint amit itt a színpadon, csak más háttérrel. Inkább élőfilm ez, mint színház.

Bárnai Péter, Gosztonyi Csaba - Fotók: Jókúti György

Marianna Salzmann: Mamelosn* (a Gólem Színház előadása a Független Thália Projektben)

Az itthon mindeddig ismeretlen, fiatal német drámaíró, Marianna Salzmann remekül megírt darabja három zsidó női sorsot beszél el. A nagyanyáét, aki a holokauszt után belépett a kommunista pártba, mert hitt benne, hogy a háború utáni Németország valódi és szükséges megváltoztatásán fog majd dolgozni. Az ő lányáét, az anyáét, aki a rossz példát, a mindig távol lévő szülőt és a zsidókkal való, bűnbánó kivételezést látva utálja ezt az egészet, zsidóstul, kommunistástul. És a lányét, az unokáét, aki ezek után maga sem tudja, mit akar, csak azt, hogy mit nem - és menekül előle, egészen New Yorkig.

Kerekes Viktória, Huzella Júlia, Kiss Mari - Fotók: Czifrik Balázs