Galambos Attila – Orosz Dénes – Szente Vajk – Szirtes Tamás – Bolba Tamás: Poligamy (Madách Színház)
Hogy a csaknem ezer fős nézőterű Madách Színház a szinte garantált sikert hozó, világhírű megamusicalek mellett nagyszínpadon reszkírozza meg egy új, hazai szerzők ötletén, szövegkönyvén és zenéjén alapuló darab bemutatását, önmagában is minden elismerést megérdemlő vállalás. (Nem egy olyan prózai művészszínház van, amely régóta nem mer nagyszínpadon kortárs magyar drámát bemutatni.) Magának az eseménynek a megünneplésén kívül talán az sem túlzó elvárás, hogy az adott színház valamilyen értéket közvetítsen népes közönsége felé. Tényleg bármilyet: nem kell megtalálni a bölcsek kövét, sem a filozófia nagy gondolkodóit megidézni, pláne, ha Orosz Dénes Poligamy című, néhány éves, magyar romantikus komédiája az alap. (Annak kritikája erre olvasható.)
Lapis Erika, Sári Éva, Bartha Alexandra, Magy Sándor,Kiss Ramóna,Molnár Gyöngyi, Trecskó Zsófia – Fotók: Madách Színház
Ennek kiindulási pontja, hogy miután barátnője, Lilla az összeköltözés után bejelenti, hogy gyereket vár, András egy napon egy másik Lillát talál az ágyában, aki esküszik rá, hogy ő igenis a régi. Aztán Lilla másnap megint teljesen másmilyen, és így tovább – de a különbséget csak András látja. Ha ebből kiindulva a Madách Színházban egy szórakoztató és látványos show keretein belül körülbelül annyi kiderül, hogy egy párkapcsolatban fontos az őszinteség, az odafigyelés, az odaadás és egymás tisztelete, én már tökéletesen elégedett lettem volna.
Balla Eszter, Nagy Sándor
Ehelyett azonban a darabban – amelyet, nota bene, öt férfi jegyez szerzőként – ezer embernek éneklik el estéről estére, hogy a nő tisztelete valójában azt jelenti, hogy ékszert, pénzt, bundát vagy autót kell neki venni, és akkor minden rendben lesz; meg hogy a szingli nők próbálják a világ felé azt közvetíteni, hogy jó dolog a függetlenség, de ez persze önáltatás és hazugság. És ha az esetleg nem is igaz teljes egészében, hogy a nő mindig mást mond, mint amit valójában gondol (és a nem például igent jelent), azért az akkor is tény, hogy nagyon szeretnek hazudni a férfiaknak.
A szerzők eközben évtizedes, szakállas vicceket adnak el sajátjaikként, amerikai sorozatokból túlontúl ismerős szituációkat használnak, a dalszövegeket százszámra terhelik meg fájdalmas kínrímekkel, és olyan primitív módon próbálnak nevettetni, mint például a maffiózó após karikatúrájával, akinek hitvallása, hogy ha az asszony visszabeszél, jöhetnek a sallerek.
Oroszlán Szonja, Nagy Sándor
A sztori dramaturgiailag is jócskán egyszerűsödik a filmhez képest: itt András nem vállalható feleség-alternatívákat „kipróbálva” jön rá, hogy mégis az eredeti Lilla az igazi, hanem szembetalálkozik hat elmebeteg, elviselhetetlen nőszeméllyel, míg végül azt nem mondja: hát az eredeti se volt egy igazgyöngy, de azért ezeknél mégiscsak sokkal jobb. Ez nem egy lélektani mélyrepülés, azt meg kell hagyni – még a szórakoztató, könnyű, zenés darabok mércéjével mérve sem az. Azt a kevés gondolatot viszont, ami itt elfért, András a színpad elejére kiállva szép részletesen a szánkba is rágja, biztos, ami biztos.
Pedig ha a szöveg nem ennyire színvonaltalan, a Poligamy akár egy igazán jó musical is lehetett volna. Bolba Tamás zenéje ugyan a legtöbbször klisékből épül fel, és sokszor csak feledhető aláfestésként kíséri a szöveget, azért akad egy-két dúdolható, vérbeli musical-sláger, amelyet a színészek a főszereplőktől a mellékszereplőkig elismerésre méltó profizmussal énekelnek, a legmozgalmasabb koreográfia közben is tisztán, erőteljesen és artikuláltan. Szirtes Tamás rendezése hihetetlenül lendületes, Szlávik István high-tech díszletének folyamatos pörgése és villódzása mellett egy pillanatnyi üresjárat sincsen (bár pont a legotrombább poénok ismétlései zavaróak). Szirtes remekül játszatja be a teret, az előadás egyformán mozgalmasnak tűnik a teljes tánckar jelenlétében és egy-egy duett közben is.
Balla Eszter, Nagy Sándor
És sok a jó színészi alakítás is. Balla Eszter „eredeti” Lillája széles érzelmi skálát tud bejárni, miközben végig önazonos marad: finom eszközökkel játszott bájossága, sértettsége, dühe, önfeledtsége és józan megfontoltsága egyaránt hihető. Oroszlán Szonja pszichológusa kemény, erős jellem, és a színésznő valóban olyan elsöprő erőt kölcsönöz neki, hogy akárki vigyázzba állna előtte, akire csak ránéz. Szente Vajk Andris naivan romantikus barátjának szerepében jól sikerült, bár nem túl összetett karikatúrát ad, aki töretlen lendületével valójában lejátssza a színpadról a főszereplő Nagy Sándort, aki amúgy is mintha megrekedne egy-két arckifejezés alkalomhoz illő váltogatásában.
Nagy Sándor, Szente Vajk, Balla Eszter
Ez a profizmus, ez a minden percből és a színpad minden négyzetcentiméteréből kitűnő, hatalmas erőbedobás, a sok erős akarat ilyen sikeres egy irányba mutatása köveket mozgathatna meg. De a Madách Színházban mindez egy sértően bárgyú, szellemi vagy morális értelemben elfogadhatatlan, technikai értelemben véve komolyan vehetetlen semmiséget - a Poligamy című "új magyar drámát" - keltette csak életre. Ettől még egy kisebbfajta kavics sem mozdulna meg.
Kereső
Olvasóim
