Neil Simon: A Napsugár fiúk (Madách Színház)
Az a legjobb az egészben, hogy ennek a bravúros pontossággal megírt, hihetetlenül feszes, rendkívül humoros Neil Simon-drámának, és az abból tökéletes precizitással megrendezett előadásnak a Madách Színházban még tétje is van. Pedig igazán jó elnézni ezt a ritka jól működő, perfekten olajozott gépezetet, ahol minden poén pontosan kiszámítottan érkezik és remekül működik, ahol a színészek, miközben minden szavukkal nevettetnek, egy-egy sorsot is szépen felrajzolnak, egyszóval ezt a kiváló komédiát még akkor is, amikor még nem biztos, lesz-e a nevetésen kívül más veleje is a dolognak. De lesz: márpedig egy tartalmas vígjáték után mégiscsak jobb hazamenni, mint egy sekélyes bohózat után.
Benedek Miklós és Gálvölgyi János – Fotók: Madách Színház
A Napsugár fiúk két legendás komédiásról szól, akik pokolian összevesztek, s több mint tíz évig szóba sem álltak egymással – ám ekkor egy tévé felkéri őket, hogy szerepeljenek újra együtt a nevettetés legnagyobb alakjait bemutató műsorban. A két szerep persze két jutalomjátékra ad lehetőséget két egymással némiképp ellentétes alkatú színésznek – nekik kell a komikus zsörtölődésbe némi valós sértettséget, egymás kóstolgatásába némi igazi elhagyatottságot, haragot és bánatot vinni, s végül érthetővé és átélhetővé tenni, hogy kettejük kapcsolatában van valami olyasmi, amit igazán fájdalmas lenne elveszíteni.
Szirtes Tamás rendező ezúttal Gálvölgyi Jánosra és Benedek Miklósra bízta ezt a feladatot, s ez az a két név, amiért estéről estére csaknem ezer ember vált jegyet. A két színész hibátlanul teljesíti a feladatot: bebizonyítják, hogy történetük túlmutat rajtuk, s általánosabban szól az emberi kapcsolatokról, barátságokról, ragaszkodásról. Pontosan átgondolt, valódi jellemmel bíró alakítások ezek – de azért persze remekül megy nekik a komédiázás is – Gálvölgyi a helyzetkomikumok, az ütős replikák mestere, míg Benedek megfontoltabban, mélyebbről támad, és onnan is védekezik.
Két jó színész emlékezetes játéka, egy példaszerűen kézben tartott előadás, remek poénok, megható végkifejlet és csak egészen kevés elnagyolt, túlzó kabarézás (na meg, mellesleg, borzasztó zenehasználat) – a Madách előadásában gyakorlatilag lehetetlen csalódni.