Gulyás Márton: Korrupció (Krétakör)
A Krétakör új előadása, a Korrupció fiktíven dokurealista, pol-beat varietészínházba öltött ismeretterjesztő moráljáték. Gulyás Márton író-rendező arra tesz kísérletet, hogy pontosan feltérképezze egy ország rejtett érhálózatát, amelyben vér gyanánt pénz és hatalom folyik: a mindent átszövő korrupciót, vagy tágabban értelmezve a törvény vagy erkölcs szerint elítélendő előnyszerzést.
Kiss-Végh Emőke, Tóth Máté – Fotók: Tóth Ridovics Máté
Az előadás egy fiktív családregény keretei között ezt akarja a teljesség igényével bemutatni és körüljárni, kitérve a rendszerváltástól máig eltelt évtizedeknek gyakorlatilag minden ügyére, az olajszőkítésen, autópálya-beruházásokon és a Gripen-vadászgépek állami beszerzésén keresztül egészen a tényfeltáró újságírók megsemmisítési kísérletéig.
Koós János
És ez a Korrupció legkomolyabb erénye: azt teszi, ami a színház egyik legfőbb feladata. Úgy dolgoz fel egy nem csak a művészetben, de össztársadalmi szinten kibeszéletlen, valós és mindnyájunk életére hatással lévő problémát, hogy a múlt elemzésével a jelenről is beszélni kíván, miközben végső soron nem kevesebbet vállal, mint hogy az országunk működésének mozgatórugóit mutatja meg.
Koós János, Bánfalvi Eszter
Ugyanakkor épp a teljesség igényére törekvő témabemutatásból fakad az előadás legkomolyabb gyengesége is. Egyrészt probléma a „bemutatás”: inkább van szó a korrupció ábrázolásáról, mintsem a lélektanának vagy hatásainak színházi értelemben vett kifejtéséről, így az előadás inkább ismereteket bővít, mintsem revelatív felismeréseket adna. Másrészt a teljesség túl sok: itt tényleg olyan mélységben és precíz részletességgel magyarázzák el az egyes kétes üzelmek módszertanát, hogy annak megértéséhez ugyancsak jól jön egy jogász és egy közgazdász diploma is. És bár Gulyás Márton láthatóan tisztában van ezzel – „Nem értem, és ha én nem értem, akkor a néző sem”, szól ki egy ponton az előadásból Börcsök Enikő –, mégsem sikerül neki vagy Boronkay Soma dramaturgnak sem egyszerűsíteni, sem jótékonyan tömöríteni a hasonló részeket.
Kiss-Végh Emőke
Ugyanakkor a tudományos tanulmány-jelleget Gulyás a revü világával színháziasítja: a színészek Kalicz Klára szmokingjaiban, estélyijeiben (a szadomazo-kultúra ruhatárának utalásszerű megjelenése által kölcsönzött gátlástalanság-aurában) sokszor a legkonkrétabb gazdasági okfejtéseket is énekelve, élő zenei kísérettel adják elő, és ez az elemelés egy szintig valóban jól működik. Ugyanakkor a szöveg nehézsége végeredményben mégiscsak rátelepszik a színészek játékára, akik sokszor nem tudják értelmezve tálalni az okfejtéseket. Jellemzően azok vannak jobb helyzetben, akiknek „emberibb” a szerepük: remek Bánfalvi Eszter aranyásó feleségének magabiztos és erotikus lehengerlősége, és Börcsök Enikő pénzmosó családanyukájának simulékonysága a törődő anya és a gátlástalan bűnöző szerepének kettősségében.
Terhes Sándor, Stork Natasa
A színház ideális feladatai közül a figyelemkeltést mindenképpen sikeresen teljesíti a Korrupció, ugyanakkor az ennél utópisztikusabb cél, a bármiféle társadalmi hatás elérése a Krétakör előadása után – még az előadáshoz kapcsolódó, az egész várost beterítő vírusplakátok ellenére is –, úgy tűnik, nem kerül látótávolságba.