Egyfelvonás

Mundruczó Kornél - Wéber Kata: Demencia (a Proton, a Trafó és a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál előadása)

Nagyjából tíz perc után hullik szét darabjaira Mundruczó Kornél új, magyar színészekkel készített bemutatója a Trafóban. Addig megismerünk egy demencia-klinikát, ahol a leépülő-félben lévő agyú betegeket zenével próbálják gyógyítani, és amit felvásárol és bezáratna egy gátlástalan vállalkozó (Nagy Ervin), hogy internetes chat-szex szolgáltatóvá alakítsa át az ingatlant. Úgy tűnik, mintha Mundruczó az emberi kiszolgáltatottságról és a (magyar) egészségügyi intézményrendszerről szeretne elmondani valamit - de ez nem valósul meg.

Monori Lili - Fotó: Ágh Márton

Mundruczó Kornél - TR Warszawa: Denevér (a TR Warszawa színház előadása a Trafóban)

Mundruczó Kornél a Nehéz istennek lenni után újra azt a kérdést feszegeti, milyen is istent játszani - ezúttal egészen más szemszögből. A Strauss-féle, címadó operetthez csak erőltetetten és nagyon vékony szálon kapcsolódó előadás helyszíne egy eutanázia-klinika, ahol a halálos beteg pácienseknek a személyzet segít az öngyilkosságban. Legalábbis amíg be nem tiltják a "kezelést" az országban: ahogy mondják, koraszülöttek megmentésénél és újraélesztésnél minden orvos örömmel tetszeleg istenként, a pokoli és enyhíthetetlen szenvedést látva mégis ódzkodnak tőle.

Mundruczó és a társulat felvetései húsba vágóak: meddig lehet indokolt a segítség az öngyilkosságban, és mikortól védhetetlen? Mi a különbség öngyilkosság, pénzért vásárolt gyilkosság és eutanázia között? Jobb-e saját akaratunkból véget vetni a szenvedésnek, mint a természetre (vagy Istenre) bízni magunkat?

Fotók: Kuba Dąbrowski

2013. június 6. és 15. között rendezték meg a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozót. A versenyprogramot idén Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár és Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész válogatták; a tizenkettőből kettő határon túli magyar előadás volt, a tíz belföldiből mindössze egy volt független produkció. A szakmai, a színész- és a közönségzsűri döntései alapján a díjakat a június 15-én, este nyolckor kezdődő gálán adják át.

Eszenyi Enikő a Vígszínház Jóembert keresünk c. előadásában - Fotó: Garamvári Gábor

Mundruczó Kornél – Bíró Yvette: Nehéz istennek lenni (Trafó)

Tavaly szeptemberben, Rotterdamban már láttam az új Mundruczó-elődást, és írtam is róla, így aztán képtelen vagyok elfogulatlanul nyilatkozni: ha az ember utazik 23 órát egy előadásért, aztán interjúzik miatta hat emberrel, majd ír egy két és fél oldalas cikket róla, akkor elég nehéz megmaradni külső szemlélőnek. Másodszorra nézve talán tisztul valamit a kép: még feltűnőbb, hogy milyen profizmussal, az utolsó félmondatig tudatosan, a hatásmechanizmus és a lélektani finomságok tökéletes ismeretével van megírva és megrendezve az előadás, és feltűnőbb az is, hogy néha mégis túl van nyújtva egy-egy jelenet (például az utolsó előtti), vagy hogy becsúszik egy-egy közhely (például a felesleges, és fél perc alatt beálló színpadi részegség). És még feltűnőbb, hogy a madám szerepében mennyire fantasztikus Láng Annamária, hogy milyen remek a három kurvát játszó Kiss Diána Magdolna, Wéber Kata és Tóth Orsi, vagy hogy milyen jó az előadás zenéje.

Kiss Diána Magdolna, Wéber Kata, Tóth Orsi és Derzsi János – Fotó: Kunstenfestivaldesarts / Koen Cobbaert

A kamionon a világot járó kurvák és a velük egy politikus megbuktatása érdekében filmet forgató „forradalmárok” története irgalmatlanul durván, naturalistán és megrázóan ábrázolja választott problémáit – a human trafficking tökéletesen kiszolgáltatott és elkeseredett áldozatait, az ő élet- és munkakörülményeiket, a Berlusconi-féle politikusokat, akik több luxuskurvát láttak életükben, mint EU-s pályázatot –, közben pedig különféle módokon igyekszik felhívni a figyelmet a borzalmak színház-mivoltára (például az egy-egy kedves dal eléneklése erejéig feltámadó halottakkal). Az egészben mégis az talán a legjobb, ahogyan Mundruczóék Arkagyij és Borisz Sztrugackij azonos című sci-fijére reflektálnak: abban a fejlettebb bolygóról érkező megfigyelő egy olyan bolygón nem bírja elviselni az emberek iszonyatos primitívségét, amelyik konkrétan a sötét középkornál tart saját történelmében – Mundruczónál ez a kor az „itt és most”, a kétezres évek Európája. A világ legpesszimistább regényének ítélete is iszonyúan sötét volt az emberiségről – Mundruczóé, mivel még explicitebb, talán még sötétebb.

Nagy Zsolt, Kiss Diána Magdolna, Tóth Orsi – Fotó: Kunstenfestivaldesarts / Koen Cobbaert