Egyfelvonás

A Pécsi Országos Színházi Találkozó történetében soha nem történt még meg kortárs szerzővel az, ami idén Székely Csabával: a drámaírónak öt különböző színdarabja szerepel valamilyen formában a fesztiválon. Az erdélyi szerző ugyanakkor váltig állítja: eddig sem tudott, és még most sem tud drámát írni.

Székely Csaba - Fotó: MTI

2013. június 6. és 15. között rendezték meg a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozót. A versenyprogramot idén Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár és Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész válogatták; a tizenkettőből kettő határon túli magyar előadás volt, a tíz belföldiből mindössze egy volt független produkció. A szakmai, a színész- és a közönségzsűri döntései alapján a díjakat a június 15-én, este nyolckor kezdődő gálán adják át.

Eszenyi Enikő a Vígszínház Jóembert keresünk c. előadásában - Fotó: Garamvári Gábor

A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum nevű rendezvénysorozatának nyitónapján úgy tűnt, mintha a könyvkiadóknak nem lenne más vágya ma Magyarországon, mint kortárs magyar drámaköteteket kiadni. Az "Édes Erdély"-mítoszt leromboló Székely Csaba és a Magyar Dráma Napján született Pintér Béla köteteinek bemutatóján szó esett a székelyek egyetlen valódi hagyományáról és arról, mikor improvizált először és utoljára Pintér Béla és Társulata.

Székely Csaba - Fotók: Simara László

Székely Csaba: Bányavakság (a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió előadása)

Először - még a nagyszerű budapesti, szkénés bemutató előtt - Sebestyén Aba rendezte meg Székely Csaba drámatrilógiájának második darabját Marosvásárhelyen; ezt a produkciót válogatták be az idei POSZT versenyprogramjába is. Hiánypótló dráma ez a román-magyar együttélésről szintúgy, mint a legalsó szintekig gyűrűző korrupcióról és mutyizásról: a helyi befektetők kenőpénzét éppen átvett polgármester van olyan hülye, hogy ráhívja a rendőrt a közelgő választáson nála jobb eséllyel induló vérmagyar Izsákra. De a kiérkező rendőr román, így a nyomozás hamar a nemzeti sérelmekről kezd szólni nemhogy Trianonig, de egészen az anyafarkasig visszamenőleg.

Szakács László, Ördög Miklós Levente, Czikó Julianna - Fotók: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Székely Csaba: Bányavakság (Szkéné Színház)

Hihetetlenül és példátlanul bátor szöveg Székely Csaba drámatrilógiájának középső darabja, a hamis és képmutató Erdély-romantikáról szóló Bányavirág folytatása, a Bányavakság: a trianoni sérelmekkel táplált gyűlölködésről, a román-magyar viszony számítóan képlékeny mivoltáról és a legkisstílűbb, már-már röhejes politikusbűnözésről nagyon régen nem mutattak be ennyire konkrét, gyomorba vágó és józanul elfogulatlan előadást. Amely ugyanakkor pokolian vicces is: Székely Csaba szövege mind a fokozatosan feltáruló családi titkok durvaságában, mind a problémafelvetés erejében és az egyes szereplők tetteinek súlyában, mind pedig a poénok számában kétszeresen túlteljesítette a szintén rendkívül erős és humoros Bányavirágot. (Ez a precíz és hihetetlenül technikásan felépített, ám végeredményben azért mégis egyéni szöveg egyetlen gyengesége: Székely néhol engedett a csak önmagukért való kabaréjelenetek csábításának.)

Bozó Andrea, Széles László - Fotók: Róde Gábor