Egyfelvonás

VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 5. nap

Minek csinál az ember fia gyerekszínházat? Mi az oka rá? Miért pont gyerekeknek? Mit akar ezzel az egésszel?

Mert "felnőttszínházat" csinálni, az más: lehet, hogy kellett egy nagy szerep valamelyik színésznek; lehet, hogy kötelező olvasmányt kellett elővenni, hogy bejöjjenek a nézők; lehet, hogy zenés darab kellett, mert rosszul megy a szekér; és így tovább. (Jobb lenne, ha nem így lenne, de így van.) Na de ha már specifikus a célközönség, azaz ennyivel egyszerűbb a rendező dolga, mert azt legalább pontosan tudhatja, nagyjából kik fognak ülni a nézőtéren, akkor nem kéne feltétlenül ennek a bizonyos közönségnek mondani valamit? Ott a lehetőség az ember kezében: adott a közeg, hát adott az azt foglalkoztató problémák, kérdések, érzések köre is, csak ki kell nyújtani a kezet és választani egyet.

Griff Bábszínház, Zalaegerszeg: Hétalvó

A VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé záróünnepségén átadták az elmúlt két év legjobb gyermek- és ifjúsági előadásait bemutató fesztivál díjait. A legnagyobb díjat megosztva a budapesti Kolibri Színház és a Budapest Bábszínház kapta.

Budapest Bábszínház: Semmi - Fotó: Éder Vera

VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 4. nap

A Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé közel sem lehetne ennyire izgalmas, ha nem képviseltetné magát az egyik legprogresszívebb műfaj a kortárs színházban, a színházi nevelés (theatre in education, TIE). A többnyire gyerek vagy kamasz nézők közreműködésére nem csak, hogy feltétlenül számító, de az által közvetlenül formálódó előadásokban nem kerülhető meg a felvetett problémákon való elgondolkodás, hiszen a nézői, pontosabban résztvevői vélemény kialakítása nélkül működésképtelenné válna az egész.

HUPS! Crew, Budapest: Jam

VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 3. nap

Azt mondják, a kisgyerek a legjobb közönség, mert ő még őszinte: ha nem működik az előadás, azt jelezni fogja, ha pedig jó, az úgyis látszik a koncentrált figyelmén. És valóban jó nézni a karonülő mazsolákat, amint úgy leköti őket a színház, mint később talán majd sosem. Viszont igen bánatos látvány az icergő-ficergő, sisere gyerekhad, ha épp olyan az előadás.

The Key Theatre, Tel-Aviv: Amikor minden zöld volt

VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 2. nap

A csecsemőszínház olyan, mint egy vérszerződés a jobb élettel: ha valakit már akkor bemutatnak a színháznak, amikor még csak hónapokban szokás mérni az életkorát, azt alighanem végig fogja kísérni életében a művészet, azzal együtt pedig rengeteg minden, ami segít az élet dolgainak megértésében, elfogadásában és megélésében. Magától értetődik - legalábbis 2014-ben már mindenképpen -, hogy a legkisebbeknek szóló előadások is képviseltessék magukat a kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.

Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros: Pimpáré és Vakvarjúcska

VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 1. nap

Hogy minden gyerek minden évben legalább egyszer eljusson igazi, élőszereplős színházba - ez az ASSITEJ nevű, gyermek- és ifjúsági színházakat tömörítő nemzetközi szervezet célja. Ennél szebb és indokoltabb célkitűzés kevés létezik - jó, mondjuk, a színházi világban -, ilyenformán a szervezet Magyar Központja által, kétévenként Kaposváron megrendezett nagy szemle is egyike a legfontosabb színházi programoknak. Ha nem rögtön a legfontosabb.

RS9 Színház: Tündérszép Ilona és Árgyélus