Jeles András: Auschwitz működik (a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak előadása a Bálint Házban)
Önmaga ellen dolgozik Jeles András és színészhallgatóinak előadása. Noha az itthon csaknem egyeduralkodó pszichorealizmussal abszolút szembemenő technikák színészi feladatnak kiválóak, a náci haláltáborok működéséről és a holokausztról szóló monológ-töredékek elvesznek, kipukkadnak, hatásukat vesztik így. A fehér gézszerű anyaggal körbetekert, elegyénietlenített színészek kitekert mozdulatokkal járkálva, különös pózokban üldögélve, énekelve, kiabálva, dadogva, selypítve, egy-egy szótagot tucatnyiszor, egy-egy mondatot százszor megismételve, percenként egy-két szavas lassúsággal, végletesen eltorzított hangon vagy más hasonló módon adják elő egy holokauszt-dokumentumfilm és egy Anna Frankéhoz valamelyest hasonló napló részleteit. Ahelyett azonban, hogy a borzasztó tények és vélemények iszonytató erejét a különös előadásmód által keltett kontraszthatás duplázná meg, az ellenkezője történik: a sokszor az elviselhetőség határaiig torzított játékmód végül annyira elvonja a figyelmet, hogy aminek hatnia kellene, már csak üresen koppan valahol a néző mellkasánál.
Fotók: Bálint Ház
Ám maga a – mindegy, hogyan előadott – szöveg mozaikdarabjai sem állnak össze figyelemre méltó egésszé. A részletek csak nagyon ritkán jelentenek bármiféle meglepetést annak, aki korábban akár csak egy kicsit is beleásta már magát a téma mérgező anyagába. A szerkesztés révén pedig az ismerős darabkák sem kerülnek új megvilágításba; így egymás mellé helyezve sem ébresztik rá az embert olyasmire, amire ne ébredt volna már rá ezelőtt. A cím sugalmazásával ellentétben például nem az derül ki, hogy miért működhetne esetleg ma is Auschwitz – „csak” annyi, hogy miért működhetett akkor. (Sőt, pusztán az előadásból még ez sem áll össze igazán.)
Jeles ráadásul néha túlerőltet egy-egy témát: például egy „mocskos zsidók”-szövegű kórusmű semmi olyat nem közvetít, amit ne adott volna már át sokkal finomabb eszközökkel a jelentősen túlnyújtott, százhatvan perces előadás valamely korábbi része; a sok ismétlés is inkább gyengíti, mintsem erősíti a hatást.
Az előadás nagy teljesítménye a színészi munka, a munka szó eredeti értelmében: csaknem három órát ilyen koncentráltan és megfeszítettem végigjátszani – tréning a javából.
Kereső
Olvasóim
