Egyfelvonás

A Dohány utcai seriff (A Kaposvári Egyetem és a FÜGE bemutatója)

Elvették tőlünk a félrenézés, a figyelem bármiféle megosztása, a külvilágban való menedékkeresés lehetőségét. Az előadás teljes, barlangi sötétben játszódik, így nem láthatjuk a színházat, amit létrehoztak - és ennél talán nem is létezik színházibb gesztus. Arról nem is beszélve, hogy milyen kegyetlen pontossággal számították ki azt a hatást, amit ilyen körülmények között okoz Kovács Márton hol lírai, hol harsányságával bántó, hol szinte csak a tudatalattira ható, zörejekből épülő zenéje, meg a remek dramaturgiával összeállított, a sárga csillagos kabátoktól a bevagonírozásokon és a haláltáborok borzalmain át a felszabadulásig és a megváltást nem hordozó hazatérésig mindenről mesélő holokauszt-visszaemlékezések puszta hallgatása, a szokottnál is érzékenyebb fülekbe égetése.

Kovács Márton - [Forrás]

Jeles András: Auschwitz működik (a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak előadása a Bálint Házban)

Önmaga ellen dolgozik Jeles András és színészhallgatóinak előadása. Noha az itthon csaknem egyeduralkodó pszichorealizmussal abszolút szembemenő technikák színészi feladatnak kiválóak, a náci haláltáborok működéséről és a holokausztról szóló monológ-töredékek elvesznek, kipukkadnak, hatásukat vesztik így. A fehér gézszerű anyaggal körbetekert, elegyénietlenített színészek kitekert mozdulatokkal járkálva, különös pózokban üldögélve, énekelve, kiabálva, dadogva, selypítve, egy-egy szótagot tucatnyiszor, egy-egy mondatot százszor megismételve, percenként egy-két szavas lassúsággal, végletesen eltorzított hangon vagy más hasonló módon adják elő egy holokauszt-dokumentumfilm és egy Anna Frankéhoz valamelyest hasonló napló részleteit. Ahelyett azonban, hogy a borzasztó tények és vélemények iszonytató erejét a különös előadásmód által keltett kontraszthatás duplázná meg, az ellenkezője történik: a sokszor az elviselhetőség határaiig torzított játékmód végül annyira elvonja a figyelmet, hogy aminek hatnia kellene, már csak üresen koppan valahol a néző mellkasánál.

Fotók: Bálint Ház