Jeles András: Auschwitz működik (a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak előadása a Bálint Házban)
Önmaga ellen dolgozik Jeles András és színészhallgatóinak előadása. Noha az itthon csaknem egyeduralkodó pszichorealizmussal abszolút szembemenő technikák színészi feladatnak kiválóak, a náci haláltáborok működéséről és a holokausztról szóló monológ-töredékek elvesznek, kipukkadnak, hatásukat vesztik így. A fehér gézszerű anyaggal körbetekert, elegyénietlenített színészek kitekert mozdulatokkal járkálva, különös pózokban üldögélve, énekelve, kiabálva, dadogva, selypítve, egy-egy szótagot tucatnyiszor, egy-egy mondatot százszor megismételve, percenként egy-két szavas lassúsággal, végletesen eltorzított hangon vagy más hasonló módon adják elő egy holokauszt-dokumentumfilm és egy Anna Frankéhoz valamelyest hasonló napló részleteit. Ahelyett azonban, hogy a borzasztó tények és vélemények iszonytató erejét a különös előadásmód által keltett kontraszthatás duplázná meg, az ellenkezője történik: a sokszor az elviselhetőség határaiig torzított játékmód végül annyira elvonja a figyelmet, hogy aminek hatnia kellene, már csak üresen koppan valahol a néző mellkasánál.
Fotók: Bálint Ház
Kereső
Olvasóim
