Egyfelvonás

Tűzoltó leszel s katona! (Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház)

A nyíregyházi Tűzoltó leszel s katona! annyira jól és evidensen szól a célközönségéhez, azaz a középiskola vége felé járó kamaszokhoz, hogy az előadás után nem is érteni: miért nem készít ugyanerről a témáról színdarabot minden, az ifjúságot is megszólító színház? Ez a „zenés pályaválasztási tanácstalanság” – ahogy a remek és nagyon pontos alcím meghatározza a műfajt – arról szól, ami kitölti ennek a korosztálynak gyakorlatilag az egész életét: a készülődésről az érettségire. És ennek a készülődésnek csak az egyik része a tanulás; ott vannak még a tanulás különféle alternatívái, mint a randik és baráti találkozók. Na meg a másmilyen értelemben vett készülődés: a szembenézés azzal, hogy most már tényleg muszáj lesz kezdeni valamit az életünkkel.

Fotó: Karádi Zsolt

A Novák Eszter és Forgács Péter rendezésében, Kárpáti Péter dramaturgi közreműködése mellett a megyei diákok különféle megnyilvánulásai – fórumhozzászólások, a témában született fogalmazások – alapján összeállított előadás patchwork-szerű szabad ötletek jegyzéke. Nincs feszes, erőltetetten teátrális szerkezet, inkább könnyeden játékos, energikus és izgalmas ügetés a zenés-dalos részektől a beszélő fejeken át akár a népmesévé kerekített hétköznapias képekig. Az egyik jelenet tabló, a másik életkép, a harmadik jó humorú gegsorozat; az egyik hétköznapiságától lesz megnyerő, mint a különféle – szisztematikusan időbeosztós, puskakészítős, énekkel és ritmussal magolós – tanulási stratégiákat bemutató, leleményes montázs, a másik pedig éppen rendkívüliségével, mint az érettségijét lekéső srácé.

Fotó: Karádi Nóra

Az alkotók jó érzékkel állítanak színpadra tipikus, de egyúttal mégis egyéni figurákat, kiváló kabinetalakításokra teremtve ezzel lehetőséget; nincs is színész, akinek ne lenne legalább egy jó jelenete, de végül persze úgyis Horváth Réka viszi a prímet. A balett-táncos álmait felnőttkorában egyik napról a másikra megvalósító nő szép és kellemesen abszurd története tulajdonképpen summázza az egész előadás mondandóját: egyszer tényleg muszáj kitalálni, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”, mert ha ezt elmulasztod, amíg lehetőséged van rá, második esély nemigen adatik. Legalábbis valahogy senki nem ismer egy nőt sem, aki tényleg családanyaként tudott volna balett-táncos karriert kezdeni.

Fotó: Kultúr Szalon

De, ahogyan az összes többi is, ez a jelenet sem gúnyos, legfeljebb humoros, és nagyon érzékeny. A jól mondható, maximálisan életszerű szövegek mellett ez is az előadás komoly erénye: noha a téma csábító, mégis, ebben az előadásban senki sem hülye. Mert az alkotók meg tudják mutatni mindkét fél igazát; a generációk közti áthidalhatatlan szakadék érzéketetésére, amelyet valahogy mégiscsak muszáj lenne áthidalni, megjelenik a szülők korosztálya is, hogy néhány kiemelkedően vicces és fontos jelenetben megmutassák, mi teszi még nehezebbé azt a bizonyos készülődést – nem csak a kamaszok számára.

Fotó: Kultúr Szalon

Noha ez a minden modorosságot és erőltetettséget nélkülöző, szabadon kanyargó forma alapvetően jót tesz az előadásnak, mégis ráférne egy valamivel határozottabb szerkesztés, hogy egyrészt kimaradjanak a be-becsúszó, kevésbé emlékezetes jelenetek, másrészt, hogy biztosabban tűréshatáron belül tudjon maradni az előadás hossza. Ezzel együtt Novák Eszter, Forgács Péter és Kárpáti Péter a célcsoportot teljes sikerrel megszólító, könnyeden elgondolkodtató és észrevétlenül segítő ötlete szabad préda: alighanem minden városban akad elég diák, aki szívesen látná viszont a színházban saját, minden napját és óráját kitöltő problémáit.