Egyfelvonás

Robert James Waller – Zöldi Gergely: A szív hídjai (az Orlai Produkciós Iroda előadása)

Hogy egy családanya elhagyhatja-e a férjét és gyerekeit egy új szenvedély miatt, és hogy egyáltalán képes-e az ember megváltoztatni az életét, kilépni a fásult megszokásból egy titkon dédelgetett álom megvalósításáért, komoly és fontos kérdések, amelyek rengeteg embert foglalkoztatnak. Ez a Madison megye hídjai című regény alapján készült előadás központi kérdése is – csakhogy azon a színvonalon és sekélységben, ahogyan a szerző körbejárja a kérdést, nem lehet érzékeny kérdésfelvetésről beszélni, csak a Romana-kisregények bulvárgiccséről.

László Zsolt, Udvaros Dorottya – Fotók: Takács Attila

A szív hídjai maga a kispolgári unalom: egy asszony, aki feladta a hivatását gyerekei neveléséért és egy unalmas, vidéki házért, találkozik egy férfivel, aki nemcsak, hogy feladta a házaséletet a kalandokért, de még zebracsordát is látott már meghatott könnyei fátyolán át egy afrikai szavannán. A férfi és a nő, Francesca és Robert némi flört után csodálatosat szeretkeznek, és a nő ettől úgy érzi, gyökeresen megváltozott az élete, megtalálta a valódi szenvedélyt, satöbbi – arra szemérmesen már nem tér ki a darab, hogy vajon a néhány vadul romantikus, titkos pásztorórán túl meddig tartana a talán nem is egymásnak, hanem az ellentétek szikrázásának köszönhető fellángolás. Már ez az egyszerű kérdés túlzottan mély víz lenne a Szív vagy Madison megye hídjai alatt: ez az előadás megtart abban a kényelmes komfortzónában, ami az ábrándosan romantikus semmitmondások törzshelye.

Szamosi Zsófia, László Zsolt, Udvaros Dorottya, Chován Gábor

Zöldi Gergely drámaverziója és Novák Eszter rendezése próbál némi súlyt kölcsönözni az alapanyagnak: az előadásban a nő két gyereke olvassa el a már halott anya vallomását a múltbeli afférról, így a néző az ő példájukon keresztül szembesül az üzenettel: változtasd meg élted! Mondd meg a nejednek, ha szereted, és szakíts a férjeddel, ha nem szereted, mert csak egy életed van – nemcsak a gondolat szimpatikus, hanem az is, hogy egyáltalán van valamilyen gondolat. Azonban mivel mindaz, amitől rádöbbennek minderre (Francesca és Robert története), nevetségesen sekélyes, így a fiú és a lány hihetetlenül heves érzelmi reakciói is hiteltelenné válnak; mintha csak arra szolgálnának, hogy meggyőzzék a nézőt, a bolha, amit a színpadon látnak, valójában elefánt.

László Zsolt, Udvaros Dorottya

Zeke Edit szinte már meglepően fantáziátlan és semmitmondó díszletei között a rendező jól játszik múlt és jelen egybemosásával (a legszebb, ahogyan az anya letörli az asztalról a húsz évvel később odatett pohár nyomát) – máskülönben nagyobbrészt a négy színészre bízza az előadás sikerét. Udvaros Dorottya rendkívül átélten mutatja meg Francesca minden lelki rezdülését, ahogyan azt is abszolút hitelesen játssza el, hogyan válik érett asszony létére a szerelemtől újra szinte gügyögő lánykává – azonban az érett asszonyok szerelemtől való gügyögését kifejezetten idegesítő nézni. Hasonlóképp zavaróak a szerelmi jelenetek László Zsolttal: olyannyira túlzásba viszik egymás csókolgatását, babusgatását és simogatását, hogy a meghatottság helyett inkább azt érezzük, ez már nem tartozik ránk. Máskülönben László Zsolt is egészen pontosan rajzolja meg Robert szemtelenül laza, mégis szeretetreméltó figuráját. Szamosi Zsófia és Chován Gábor többnyire nem tudják átélni valóban semmitmondó, hétköznapi helyett modorosan hétköznapiaskodó soraikat.

Szamosi Zsófia, Chován Gábor

Nyilvánvalóan helye lehet egy profitorientált magánszínházban egy efféle légiesen könnyed, romantikus előadásnak is. Az Orlai Produkciós Iroda bemutatóinak máskor azonban mindig van valami súlya, tétje. Az erre vonatkozó szándék ezúttal is megvolt – de minden hiába, ha egyszer az alapanyag menthetetlen.