Száraz Dénes – Vele, de nélküle (az AlkalMáté Trupp előadása)
Tulajdonképpen nincs is abban semmi meglepő, hogy „a legendás Máté-Horvai osztály” tagjairól szóló előadássorozat darabjai közül a Száraz Dénesről szóló sikerült a legjobban – hiszen alapvető közhely a színházban, hogy a jó drámához jó alapkonfliktus kell. És konfliktusból ezúttal akadt bőven elég. Például, hogy a mindig a címszereplő életéről és az osztálytársakhoz, a színházhoz való viszonyáról szóló előadásban pont Száraz Dénes utasította vissza a szereplést. Vagy hogy a színész talán az egyetlen az osztályból, aki sosem érezte jól magát ebben a közösségben. És hogy, mivel nem érezte magát elég tehetségesnek, korábban ott akarta hagyni a színészi pályát. Azóta viszont milliós nézettségű, vitatható színvonalú napi szappanoperában játszik, de a nevéhez kötődik az egyik (ha nem a) legismertebb sörreklám is.
Szandtner Anna, Czukor Balázs – Fotók: MTI / Kallos Bea
Belebújni ebbe az ellentmondásokkal és traumákkal teli Száraz Dénesbe, megértetni a személyiség összetettségét, reflektálni rá: igazi színházi helyzet. Amely lehetőséget ad arra, amire talán még egyik korábbi önvallomás-előadás sem adott: elvonatkoztatni a névtől, a személytől, és létrehozni egy univerzálisabb, önmagában, a körülményektől eltekintve is érdekes drámát egy művészközösséggel viharos viszonyban lévő emberről és az őt körülvevők dilemmáiról. A témát az osztály a volt tanár-rendező Máté Gábor vezetésével a már megszokott, de az eddigieknél kiforrottabb eszközökkel járja körül.
Máthé Zsolt, Dömötör András
A legkomolyabb szituációkat is remek humorral vegyítve, realizmus helyett egyfajta folyamatos távolságtartással dolgozzák fel (a stilizációt, a parodisztikusságot az állandóan érezhető, kérlelhetetlen őszinteség ellensúlyozza), zenével és Máthé Zsolt kiváló dalszövegeivel és verseivel megtámogatva (például Nagy László Ki viszi át a szerelmetének parafrázisával a színészről, akit a nézők visszakönyörögtek a tévésorozatába, és aki teleregényből akar katedrálist építeni). Az egymástól tulajdonképpen független jeleneteket szintén az eddigieknél eltaláltabban foglalják egy gondolati egységbe: nemcsak a színész futásmániájának vizuális megidézése, de a „Magyarország, én így szeretlek”-reklám újra meg újra felbukkanása is egységesebbé teszik az előadást.
Mészáros Béla
És miközben a Vele, de nélküle nagyobbrészt gond nélkül értelmezhető a kontextus ismerete nélkül, roppant erős az előadás önreflexív vonulata is, amely magáról erről a nyárról nyárra összeálló truppról szól, és arról, lehetséges és morálisan elfogadható-e, ha valaki ki akar szállni belőle. Kérdés, hogy az effajta, csak a beavatottak számára érthető kvázi dokumentumszínház mennyiben tud szerves része lenni az előadásnak; ám mivel az ezekben a részekben felvetett problémák is tovább árnyalják a főszereplő sorstörténetéről kialakult képet, végső soron nem szakadnak le a darab füzéréről.
Szandtner Anna, Gál Kristóf, Czukor Balázs, Mészáros Máté
Noha a másfél évtizedes összefogást fogadó osztály egy tagjának távozását lehetetlen nem aggodalommal tudomásul venni, mégis úgy tűnik: a szakítás és a főszereplő megidézett, de meg nem jelent mivolta nemhogy nem jelentett művészi értelemben veszélyt az előadás minőségére, de még biztosított is némi olyan feszültséget, amely máshogyan nem kerülhetett volna a képletbe. Félő azonban, hogy ez csak az első töréssel jár, és sokkal több ilyen lemorzsolódást kevésbé viselne könnyen az AlkalMáté Trupp.
Kereső
Olvasóim
