Bertolt Brecht: Jóembert keresünk (Vígszínház)
A Vígszínház nagyszínpadának tavalyi ripacskodó, harsány, közönséges, lebutított, mélységesen kereskedelmi elvű évada után már az is óriási pozitívum, hogy idei első premierjükkel, a korábbi fordításában A szecsuáni jólélekként ismert Brecht-darabbal arról a világról, társadalomról és korról szeretnének elmondani valamit, ami itt és most körülveszi a színházat csakúgy, mint nézőit.
Lengyel Tamás és Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor
Brecht példázata arra keresi a választ, hogy a kapitalizmusban élhet-e jól valaki, aki romlatlanul humánus, s hogy működőképes lehetne-e egy olyan modell, amelyben ez kivitelezhető. Ám mivel nemleges válaszra jut, végül kiszól a közönséghez: a választ nekünk kell megtalálni, „Mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj!”. Persze azért nem bíz mindent a közönségre: drámája többféleképpen olvasható, mondandójának hangsúlyait a rendező még jócskán artikulálhatja.
Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor
A Vígszínház azonban nem szakított két éve egyre erősödő szokásával, s egy kínosan gagyi musicalbetétekkel tarkított, leginkább csak a külsőségekre koncentráló rendezéssel, a színészek részéről modoros, affektálással és eltúlzott gesztikulációval jellemezhető játékmóddal mutatta be ezt a drámát (is).
Molnár Áron, Mészáros Máté, Kerekes József, Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor
Michal Dočekal – a többnyire minőségi előadásoknak szentelt Pesti Színházban tavalyelőtt bemutatott, remek Mikve prágai rendezője – megannyi ötlete közül csak néhány vonatkozik a műegészre, s ezek közül is csak keveset gondolt át alaposan. Talán csak egy ilyen van: az emberiséget vizsgáztató, jóembert kereső istenek nála álruhában részt vesznek a cselekmény alakulásában is, ami új, cinikus hangulatot kölcsönöz az előadásnak. Lehetne érdekes ötlet az is, hogy egyedül a főszereplő „jóembert”, Sen Tét játssza nő, az összes többi (férfi és női) szerepet mind férfiak – ám ez a döntés egyáltalán nincs megindokolva, olyan ostobaságot pedig senki sem feltételezne a rendezőről, hogy ez azt akarná jelenteni, a jóság női tulajdonság, a gonoszság, romlottság pedig férfi.
Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor
Más, a drámát valamiképpen értelmező rendezői elgondolás viszont nem akad az előadásban: Dočekal megelégedett Brecht szövegének a lehető legegyszerűbb, primer olvasatával, nem adva számot arról, mi mást talált még benne a legkonkrétabban deklarált brechti kinyilatkoztatások mellett.
Kereső
Olvasóim
