Darvas Benedek – Varró Dániel – Hamvai Kornél: A zöld kilences (Vígszínház)
Jobbról nézve a Vígszínház két kortárs magyar színpadi szerzőt és egy remek zeneszerzőt felkérve létrehozott egy új, nagyszínpadi, az operett szabályainak részben-egészben megfelelő, a musicallel kokettáló zenés előadást, amely kellően szellemes; amely bár sok szálon fut, de remek dramaturgiája miatt mindvégig élvezetes és izgalmas; amelynek zenéje bár nem túlontúl maradandó, de hangulatos, ráadásul érdekesen játszik a stílusokkal és idézetekkel; és amelyben remek színészek kapnak lehetőséget úgy a tipikus molnárferenci, „vígszínházas” (pesti hősszerelmesek és krakélerek), mint az operettes (arab alkirályok és dizőzök) karakterek megformálására.
Réti Adrienn – Fotók: Vígszínház / Szilágyi Lenke
Balról nézve bár lehetősége lett volna rá, a Vígszínház – egy-két egyszerű kikacsintástól eltekintve – meg sem próbálkozott az operettműfaj kortárs szemszögből való újraértelmezésével, az édes-bús századelős nosztalgia itt-és-most tematikára cserélésével. Nem akarta a közönségvonzó zenét nem csak önmagáért használni, hanem lehetőségként arra, hogy minél több emberhez juttassák el mindazt, amit az alkotók, a színház ma fontosnak tart – igaz, a korrupt politikusok rövidke története persze nevezhető akár mainak is, de a hírlapíró és az orfeumdíva nyögvenyelős szerelmi kalandja semmiképp, és a feminista aktivistába beleszerető ügyeskedő szélhámost is maximum annyiban lehet egy mai probléma metaforájának tekinteni, hogy „ma is mindenki ügyeskedéssel próbál pénzt szerezni” - de mivel ennél többet nem állít a témáról, megmarad ez is inkább ártalmatlan operettrománcnak. Pedig a kiváló Ascher Tamás neve okot adott az ilyesfajta reményekre. Bár Ascher remek érzékkel váltogatva a poénok és a komolyabb percek között, jó tempóban, gördülékenyen és látványosan, a „rázósabb” (gyilkosos-kurvás) részeknél sem finomkodva rendezte meg a darabot, kortárssá ő sem tudta vagy akarta tenni az előadást.
Járó Zsuzsa, Mészáros Máté, Péter Kata
Szóval a legkevésbé sem nehéz meglátni a jót A zöld kilencesben – de az én jegyem sajnos balra szólt.
Kereső
Olvasóim
