Georg Büchner – Tom Waits: Woyzeck (Katona József Színház)
Keresztes Tamásnak el kellett játszania egy Woyzecket – ez az utóbbi években (de legkésőbb a Cabaret Konferansziéja után) tulajdonképp teljesen egyértelmű volt. És Ascher Tamás a Katonában lehetőséget is adott neki erre, ráadásul a lehető legjobb formában: a rendező a darab Tom Waits által megzenésített verzióját vette elő. A végleges verzióban soha el nem készült dráma a maga sajátos nyelvezetével és különös, őrült világával minden rendezőnek valódi kihívás (talán ezért is játsszák ilyen gyakran), nehéz elképzelni belőle két egyforma előadást. Tom Waits fekete iszapba mártott zenéje-szövegei nagyon illenek a Woyzeckhez – és ezt a Katona (angolul és többnyire remekül éneklő) társulata is bizonyította.
Bezerédi Zoltán, Fekete Ernő, Keresztes Tamás – Fotó: Katona József Színház / Szilágyi Lenke
Ascher nem misztifikáló és nem is formalista előadást rendezett; inkább értelmezte a darabot és lélektani drámaként tálalta azt, amelynek groteszkségéért a szövegben amúgy is szereplő részek, na meg Waits ördögi világa felel. Ez a Woyzeck szokatlanul ismerős a kelet-európai színházban szocializálódottak számára: „szegény ördög” ő, nincstelen kisember, akit senki nem vesz emberszámba, akit senki nem vesz komolyan és akit mindenki kihasznál – hogy ebbe őrül bele, vagy hogy az őrületének mindenki más által figyelmen kívül hagyása is csak egyike a megaláztatásoknak, mindegy. Keresztes pedig hozza az elvárt, nagyon magas színvonalat, az elsőtől az utolsó percig tartó koncentrált, túlzások nélkül játszott őrületet, amelyet hiába próbál legyőzni, és amely teljes elkeseredettségbe hajszolja. Játéka olyan, mint az egész előadás: nem bombasztikus, de részletes elemzés eredménye, pontos, hatásos és hibák nélküli.
Tom Waits: God's Away On Business
Kereső
Olvasóim
