Közönség / Audience (a belga Ontroerend Goed vendégjátéka a Trafóban)
Használd ki, használd fel és becsüld meg azt az erőt, amit egy megannyi azonos irányba mutató akaratot egyesítő embertömeg ki tud fejteni – ugyanakkor óvakodj is attól, hogy egy tömeg tagja legyél, nem pedig egy önálló egyén. Mert a tömeg: tömeg olyankor is, amikor egy focimeccsen szurkol; olyankor is, amikor Martin Luther Kingnek éljenez; és olyankor is, amikor Hitlernek.
Fotók: Trafó
Ha el lehetne mondani egy-két mondatban, hogy milyen tételt próbál bizonyítani a belga Ontroerend Goed konceptuális előadása, ezt mondanám – de nem lehet. A mindössze egyórás performansz folyamatosan kísérletezik, provokál, és különféle határokat lép át: színháziakat és társadalmiakat egyaránt. A színészek felveszik és kritizálják a közönségben ülők kabátját; vászonra vetítik az egyes nézőket, és megjegyzéseket tesznek rájuk. Tucatnyiképpen manipulálnak, azt tesznek velünk, amit akarnak (az előadás legmesszebb menő pontján kőkeményen megalázzák az egyik nézőt). Mindezt azért, hogy kiprovokálják belőlünk, hogy mi is azt tegyünk, amit akarunk. Hogy el tudjuk különíteni, mikor jó egy tömeg részének lenni, és mikor kell egyénként felállni, és azt mondani, hogy elég.
És miközben az előadás folyamatosan, minden percben újra meg újra elgondolkodtat a politikáról és a társadalomról, a színházról magáról is beszél: számít-e, hogy a táska, amit nyilvánosan kipakolnak, valóban az egyik nézőé-e, vagy elég, ha mi így hisszük? Mit várunk el egyáltalán, amikor jegyet váltunk egy színházba? Meddig játék, ami a színpadon zajlik? Mit tehet még meg egy színház, hogy kísérletek révén elgondolkoztasson mindarról, amiről a rendező szeretné, hogy gondolkodjunk?
A konceptuális, szemérmetlen egyértelműséggel gondolatsulykoló, demonstráló színháztól ódzkodóknak, a nézőprovokálás ellenzőinek nem fog tetszeni az előadás – de kivonni senki nem fogja tudni magát a hatása alól. Az Audience az év egyik (nem legjobb, hanem) legérdekesebb előadása.
Kereső
Olvasóim
