Egyfelvonás

David Pownall: Mesterkurzus (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár)

Ha egy országban eljön az az idő, amikor a művésznek meg kell felelnie az aktuálisan hatalmon lévő vezető és a rezsim elvárásainak ahhoz, hogy alkothasson; ha ez a rezsim ki akarja sajátítani a művészetről való ítélkezés jogát; ha az alkotónak együtt kell működnie a hatalommal - akkor kiabálni kell. És kiabálni kell akkor, ha a politika, a politikus lenyúl egészen az alkotás szintjéig, és direktívákat ad ki arról, hogy milyennek kell lennie a megalkotott műveknek; ha a dilettáns, de vonalas alkotást többre értékelik, mint a be nem hódoló művész zseniális művét. Hogy ez ma, 2014-ben, Magyarországon így van-e, arról hosszasan lehetne beszélgetni - mindenesetre a székesfehérvári Vörösmarty Színház úgy érezte, kiabálnia kell. Ha olyan korban, olyan helyen élünk, akkor ez bátor tett volt - de ha nem, akkor is remek, hogy a színház olyan fontos dolgokról beszél, amikről feladata beszélni.

Kuna Károly, Derzsi János - Fotók: Vörösmarty Színház

Huszka Jenő: Lili bárónő (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár)

A vidéki színházaknak - mivel egyedüliként kell nyitott ajtót mutatniuk rengeteg potenciális néző felé - a közönség igénye miatt szinte kötelessége operetteket is műsorukon tartaniuk, s csak kevesen mernek vagy akarnak újító szándékkal nyúlni a műfajhoz. A székesfehérvári Vörösmarty Színház tavaly beállt a picinyke sorba, s meghívta Mohácsi Jánost, hogy újra megrendezze a Kaposvár fénykorában bemutatott, kiváló és az eredetihez képest nem kevés többlettartalommal bíró, saját Csárdáskirálynő-variációját. Az idei évadban nem folytatták, amit tavaly elkezdtek: Korcsmáros György, bár megannyi jobb-rosszabb szóviccel és sok kifejezetten "mohácsis" poénnal ("néma, mint aki sír"), kikacsintással feldúsítva, alapvetően mégis különösebb meglepetések nélkül, ha tetszik, "hagyományos" felfogásban rendezte meg a Lili bárónőt.

Lábodi Ádám, Szabó Emília és Egyed Attila - Fotók: Vörösmarty Színház

Patrick Marber: Közelebb! (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár)

A Jelenetek egy házasságból könyörtelenül szókimondó párdarabja Patrick Marber Közelebb!-je. A belőle készült film miatt világhírű darab attól tud végig rendkívül érdekfeszítő lenni, hogy a párkapcsolatoknak, a szerelemnek korántsem a romantikus oldalát mutatja be, hanem a velük járó játszmákra, megalkuvásokra, bosszúállásokra, a felek önzőségére, gyávaságára és esendőségére koncentrál - úgy, hogy egy banális viszony is izgalmasabbnak és veszélyesebbnek tűnjön egy jól kitervelt bankrablásnál.

Csizmadia Gergely és Szabó Emília - Fotók: Vörösmarty Színház