Egyfelvonás

Patrick Marber: Közelebb! (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár)

A Jelenetek egy házasságból könyörtelenül szókimondó párdarabja Patrick Marber Közelebb!-je. A belőle készült film miatt világhírű darab attól tud végig rendkívül érdekfeszítő lenni, hogy a párkapcsolatoknak, a szerelemnek korántsem a romantikus oldalát mutatja be, hanem a velük járó játszmákra, megalkuvásokra, bosszúállásokra, a felek önzőségére, gyávaságára és esendőségére koncentrál - úgy, hogy egy banális viszony is izgalmasabbnak és veszélyesebbnek tűnjön egy jól kitervelt bankrablásnál.

Csizmadia Gergely és Szabó Emília - Fotók: Vörösmarty Színház

Patrick Marber: Közelebb! (Merlin Színház)

„– Nem eszem halat.
– Miért?
– A halak belepisilnek a tengerbe.
– A gyerekek is.
– Gyerekeket sem eszem.”

Gárdonyi Láthatatlan emberének emlékezetes része (fő mondata? tanulsága?), amikor a főszereplő, Zéta rájön, hogy hiába él valaki közelében akár évek óta, sosem lehet biztos benne, hogy valóban ismeri az illetőt, mert igazán talán senkit nem lehet megismerni, legfeljebb saját magunkat. Számomra erről szól Patrick Marber szókimondó, szexualitással túlfűtött, remek humorú darabja is (amelyet a Natalie Portman és Julia Roberts főszereplésével készült film tett világhírűvé): két férfi és két nő gabalyodik össze újra meg újra, folyamatosan játszmákat folytatva a másikért és a másik ellen – hogy végül kiderüljön: egyikük sem tudta soha igazán, hogy mire vágyik a partnere.

Molnár Csaba és Gera Marina – Fotó: Merlin Színház / Schiller Kata

Sopsits Árpád jelzésszerű díszletekkel rendezte meg a darabot a Merlinben – a szűk hely adta lehetőségeket hol jól kihasználva (azokat a színészeket is a színpadon hagyva, amelyek bár fontosak az adott jelenetben, elvileg épp nem szerepelnének), hol kihagyva egy-egy ziccert, hol pedig túlerőltetve a jó ötleteket. De ami az előadás legkomolyabb hiányossága, az hatalmas díszletparádéban is épp ilyen zavaró lett volna: hiányzik a feszültség, a szenvedély a párbeszédekből, nincs meg az a tűz a színészekben, ami megperzselné a nézőket is – s így (főként az első felvonásban) kissé lassúnak, vontatottnak hat az egész. A színészi teljesítmény sem egységes: Gera Marina kifejezetten jó, és már a legelső perctől fogva olyan erotikus kisugárzása van, amelyre előadást lehet építeni. Mind Érsek-Obádovics Mercédesznek, mind Kádas Józsefnek sok jó pillanata van (előbbi a második felvonásban többször kifejezetten magával ragadó), viszont Molnár Csaba hangsúlyai végig természetellenesek, karakterének érzelmei nem hihetőek.

Molnár Csaba és Gera Marina – Fotó: Merlin Színház / Schiller Kata

Aki korábban még nem fedezte fel magának Gera Marinát, vagy aki nem ismeri a színdarabot, annak mindenképpen érdemes megnézni Sopsits rendezését. A többieknek nem muszáj.