Egyfelvonás

Shakespeare: Hamlet (Örkény István Színház)

Több rendező kedvelt és kényelmes módszere, hogy ha a mai magyar közéletről, aktuális problémákról lenne valami mondandójuk, akkor elővesznek egy jól bevált, a témára úgy-ahogy ráhúzható klasszikus drámát, és úgy gondolják, a kisebb-nagyobb áthallások majd megértetik mindenkivel, mit is akartak közölni az előadással. Hát Bagossy László nem ilyen: az ő Hamletjének első képében az ország vezetője egy focistadion kiemelt helyén ül, körbevéve magát sleppjével, akikkel a meccs közben igyekszik rendezni az ország ügyeit.

"Mosolyoghat a gazember is - ha másutt nem, hát nálunk" - Fotók: Gordon Eszter

Sławomir Mrożek: Tangó (Örkény Színház)

Túlontúl egyértelmű, explicit, szájbarágós Sławomir Mrożek Tangója: hosszú, összetett parabolának tűnik, pedig mindaz, amit olyan nagyon mondani akar, pár mondatban összefoglalható - az a pár mondat meg üvölt az előadásból, még akkor is, ha az olyan jól átgondolt, mint Bagossy László rendezése. A hippi-avantgárd szabadelvűek harcot nyertek a szabálykövetés, a tradíciók istenítése ellen, a következő generációt viszont már a túlzott szabadság zavarja. Úgyhogy a művészházaspár fia diktatúrát teremtene, ahhoz úgysem kell - mondja Mrożek - túl sok ész; na meg törvényerőre emelné a múltba révedést, s kopott barokkra cseréli a neoavantgárdot. Nagyon ismerős gondolat ez a túlzó konzervativizmusról, a hamis és káros nosztalgiáról - mégis, ha ennyire egyértelmű minden, ha ennyire egyszerűek az abszurddal álcázni próbált tanulságok, az végül rossz szájízt hagy maga után.

Für Anikó, Mácsai Pál, Csuja Imre, Pogány Judit - Fotók: Gordon Eszter

Thomas Mann: Mario és a varázsló (Kolibri Színház)

Egyre több színház kap észbe, és kezd el a jelenkori Magyarország legfontosabb problémáival foglalkozni. A Kolibri Színház és Bagossy László rendező is ezt teszik már évek óta, külön-külön és együtt is. Bagossy a nagyon is konkrét és metszően szókimondó Heldenplatz után egy jóval metaforikusabb művet hívott segítségül ahhoz, hogy a diktatúrák társadalmáról és a diktátorok - vagy legalábbis a túl erős kezű vezetők - hatalmi törekvéseiről beszéljen. Thomas Mann novellája a fasizálódó Olaszországban játszódik; egy tengerparti üdülővároska esti műsora egy hipnotizőr fellépése, aki valahogyan (karizmatikussággal? varázserővel?) eléri, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. Mindenki, Mariót kivéve, aki egyedüliként képes kiválni a manipulált tömegből, és szembefordulni a "mágussal". Nagyon sok van ebben a történetben, amit egy drámapedagógiai foglalkozáson át lehet beszélni.

Fotók: Kolibri Színház / Szlovák Judit

Thomas Bernhard: Heldenplatz (Katona József Színház, Kamra)

"egy embert az utcán akit nem ismernek
csak akkor köpnek le
ha látják hogy zsidó"

Amilyen végtelenül konkrét, szinte cselekmény nélküli, háborgó szövegfolyam Thomas Bernhard drámája, annyira költői a darabon végigívelő metafora. Az öngyilkosságot elkövetett zsidó professzor özvegye Heldenplatzra néző lakásában ötven éve folyamatosan hallja az 1938-ban az ablakon átharsogó üdvrivalgást, az Anschlusst és Hitler bevonulását ünneplő osztrák nácik üvöltését - mert ami azon a téren (és nem csak azon a téren) egyszer megtörtént, az már kitörölhetetlenül ott visszhangzik örökké.

Szacsvay László, Olsavszky Éva, Takátsy Péter, Máté Gábor, Pelsőczy Réka, Rezes Judit - Fotók: Garamvári Gábor