Sławomir Mrożek: Tangó (Örkény Színház)
Túlontúl egyértelmű, explicit, szájbarágós Sławomir Mrożek Tangója: hosszú, összetett parabolának tűnik, pedig mindaz, amit olyan nagyon mondani akar, pár mondatban összefoglalható – az a pár mondat meg üvölt az előadásból, még akkor is, ha az olyan jól átgondolt, mint Bagossy László rendezése. A hippi-avantgárd szabadelvűek harcot nyertek a szabálykövetés, a tradíciók istenítése ellen, a következő generációt viszont már a túlzott szabadság zavarja. Úgyhogy a művészházaspár fia diktatúrát teremtene, ahhoz úgysem kell – mondja Mrożek – túl sok ész; na meg törvényerőre emelné a múltba révedést, s kopott barokkra cseréli a neoavantgárdot. Nagyon ismerős gondolat ez a túlzó konzervativizmusról, a hamis és káros nosztalgiáról – mégis, ha ennyire egyértelmű minden, ha ennyire egyszerűek az abszurddal álcázni próbált tanulságok, az végül rossz szájízt hagy maga után.
Für Anikó, Mácsai Pál, Csuja Imre, Pogány Judit – Fotók: Gordon Eszter
Bagossy előadása rendkívül ötletes, de a szöveghez hasonlóan semmit nem bíz a nézőre. Az első felvonás díszlete első ránézésre elmond mindent a háromgenerációs családról, amely benne él: végtelenül kortársnak hiszi magát (a fal tele van modernista festményekkel), de nem tudja megkülönböztetni az értéket az értéktelenről (a plafonról piszoárok is lógnak), és hiányosságait is elvekkel palástolja (harminc éve lusták voltak kidobni a „gyerek” babakocsiját).
A második felvonásban mindez poros, penészes nagypolgári enteriőrre cserélődik – a motívumok hiába jól átgondoltak, túlzottan is magukért beszélnek. Így a kiváló színészek is csak asszisztálnak a mondanivaló sulykolásához, az áthallásos poénok pontos dekódolásához – pedig Für Anikó és Mácsai Pál szabados lumpházaspárja szikrázóan jó, Szandtner Anna pedig nagyon finom eszközökből építi fel egyszerű, de a többieknél végső soron mégis értelmesebb fruskáját. Csak a végre egy főszerephez jutott Máthé Zsolt mondja valami számomra megfejthetetlen okból végig természetellenes hanghordozással zsebdiktátorának sorait.
Máthé Zsolt, Szandtner Anna, Pogány Judit
Nem lehet eleget dicsérni Bagossy László társadalmi felelősségvállalását; hogy minden rendezésével arról akar mondani valamit, ami itt és most körülveszi. Ez a tendencia ezúttal is folytatódott. Mégis, ennél a Mrożek-drámánál az utóbbi időben csak jobb választásai voltak.
Kereső
Olvasóim
