Egyfelvonás

Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Európa-Ázsia (Bárka Színház)

Olyan a Presznyakov fivérek által írt és rendezett Európa-Ázsia című előadás a Bárka Színházban, mintha egy vásott óvodás kisgyerek rosszalkodna a dühöngőben, miután előző este bekapcsolva maradt a kulcslyukon túl a felnőtt tévécsatorna. Ebben a tényleges történet nélküli, lufinál is üresebb előadásban egyvalami állandó: a szereplők gyakorlatilag minden felmerülhető helyzetben párzó mozdulatokkal toszogatják egymást, egymás lábai közé nyúlkálnak, saját mellüket vagy másokét simogatják, böfögnek, és amikor már éppen félnénk, hogy azt kifelejtették, még egy fingós poént is elsütnek. Az egyik színésznek pedig egy nagy műpénisz domborodik rövid forrónadrágja alatt, de ha ez nem lenne önmagában elég feltűnő, a színész a jelenete végén meg is ragadja azt, és látványosan átrendezi jobbról balra.

Szorcsik Kriszta, Seress Zoltán, Jerger Balázs, Makra Viktória - Fotók: MTI / Koszticsák Szilárd

Sven Delblanc: Álarcosbál (Bárka Színház)

Valószínűleg hatalmas írói kihívás úgy megírni egy drámát, hogy minél több mondattal, minél hosszabb idő alatt minél kevesebb információ hangozzon el benne - alighanem nehezebb feladat ez, mint egyszerűen egy érdekes szöveget alkotni. Sven Delblanc Álarcosbáljának ugyanis minden húsz perce úgy foglalható össze egy-egy mondatban, hogy abból semmi lényeges ne maradjon ki.

Kardos Róbert, Seress Zoltán - Fotók: MTI / Kovács Attila

Klim: Anna Karenina (Bárka Színház)

Az Anna Kareninát még a legolvasottabbak is zömmel a színházi adaptációkból ismerik, manapság még inkább a musicales illetve filmes verzióból. Lev Tolsztoj regényét kevesen olvassák. Az 1873-77 között, a Háború és béke útán íródott regény nem könnyű olvasmány, hasonlóan az orosz író más műveihez. Befogadásához kell az a lassú, nyugodt, türelmes odaadás, amire az orosz, végtelenül hosszú napok, telek bőven adtak lehetőséget 140 éve. Manapság nemigen van meg ez a türelem, így marad az ismert cselekmény maga, a sztori befogadása a színházi előadásokból vagy filmből. Pedig ez a regénynek csak a váza.

Fotó: Kallos Bea/MTI

A harmadik hullám (Ron Jones tanulmánya és Todd Strasser regénye alapján írta Tasnádi István) - Bárka Színház

Ugyan a magyar színházakban egyre többen beszélnek a diktatúrákról, a legrémisztőbb és leghatásosabb figyelmeztetés eddig a Bárka Színház új ifjúsági előadásáé. Tasnádi István ugyanis egy zseniális megoldással a másik oldalról is megmutatta a viszonylag ismert történetet, hogy - ellentétben a legtöbbekkel - ne csak annyit mondjon el, miért rossz autokratikus rendszerben élni, és ne is csak annyit (mint a sztori "eredetije"), hogy nagyon könnyű bárkit manipulálni, de felhívja a figyelmet arra a dermesztő gondolatra is, hogy az ember természeténél fogva talán igényli, hogy egy erős, diktatórikus és rátermett vezető döntsön helyette, még akkor is, ha racionálisan átgondolva a dolgot elvileg tisztában is lenne ennek veszélyeivel. A dráma remek, sebészi pontosságú és halálosan logikus jeleneteit nézve az ember rájön: Tasnádinak alighanem igaza van.

Fotó: Bárka Színház

Vasárnap 16:48 - Ödön von Horváth A végítélet napja című művét átdogozta Faragó Zsuzsa (Bárka Színház)

A Bárka tegnapra vagy holnapra, Magyarország nyugat-keleti csücskébe, körülbelül Alsó-Istenhátamöge vasúti állomására helyezte át a századelőn élt osztrák-magyar szerző drámáját, ezzel a döntéssel máris sokat elmondva arról, mi a fontos számukra ebből a darabból: az a nagyon ismerős közeg, ahol mindenki a szegénység és a jómód között éldegél, közelebb az előbbihez - de munkája legalább szinte mindenkinek van -, és ahol a kilátástalanság, a kiüresedettség, az értelmetlen napi rutin és az újra meg újra továbbörökített kitörésre való képtelenség már rég elfeledtette az emberekkel, hogy mi is az az életben, amiért talán érdemes élni; hogy mi az az emberben, ami tényleg emberi. Ez az, amivel a kisközösség saját "végítélete" miatt mindenkinek szembe kell néznie: a mindenki által szeretett állomásfőnök, Huda és az őt csak heccből megcsókoló lány vonatbalesetet okoznak, ám a falu eldönti, hogy Huda ártatlan - így marad a belső igazságszolgáltatás, amellyel kinek-kinek meg kell küzdenie, rádöbbenve ezáltal nem egy olyan dologra, ami addig rejtve volt saját maga számára is.

Szilágyi Csenge és Gazsó György - Fotók: MTI