Egyfelvonás

Sven Delblanc: Álarcosbál (Bárka Színház)

Valószínűleg hatalmas írói kihívás úgy megírni egy drámát, hogy minél több mondattal, minél hosszabb idő alatt minél kevesebb információ hangozzon el benne – alighanem nehezebb feladat ez, mint egyszerűen egy érdekes szöveget alkotni. Sven Delblanc Álarcosbáljának ugyanis minden húsz perce úgy foglalható össze egy-egy mondatban, hogy abból semmi lényeges ne maradjon ki.

Kardos Róbert, Seress Zoltán – Fotók: MTI / Kovács Attila

A tizennyolcadik század egyik svéd királyának alattvalói az esti bálban merényletet terveznek a király ellen, aki talán épp ezt sejtve szorong a mulatságra készülve. A királyhoz legközelebb álló alattvaló megtagadja tőle, hogy elkísérje őt a bálba, ezzel a gesztussal pedig vagy visszautasítja a merénylet elhárítását, vagy legalábbis megnehezíti a király által szinte már várt halál óráját. A király szinte dührohamot kap attól, milyen alkalmatlan lesz a kormányzásra saját, talán fattyú fia, majd a feleség leteremti őt, amiért minősíthetetlenül viselkedett a gyerekkel. Végül a király felveszi jelmezét, és elsétál a nyilvánvaló halálba.

Pontosan ennyi, és egyetlen momentummal sem több történik ebben a gyötrelmesen lassan telő másfél órában: minden mondatot háromszor fogalmaznak meg, a király az író modoros ötletéből fakadóan folyamatosan egy monológot idéz franciául, és így tovább – a szemérmetlen időhúzás kölcsönöz ugyan némi baljós hangulatot az eseményeknek, de korántsem olyan mértékben, hogy az indokolná a rétestészta-technikát.

Seress Zoltán, Bauer Gergő (Pál Dániel Máté váltótársa), Kardos Róbert

Érthetetlen módon a darabot lefordító és megrendező Berzsenyi Bellaagh Ádám egyáltalán nem érezte szükségét, hogy a hol báli hangorkánt idéző, hol pedig a vészterhes atmoszféráért felelős kísérőzene előadásba illesztésén kívül bárhogyan is beleavatkozzon a dolgok folyásába. A szereplők ugyanis semmi egyebet nem csinálnak a színpadon, mint állnak egymás mellett és beszélnek: leülnek vagy felállnak a szöveg sugalmazása szerint, esetleg néha odébb húzzák székeiket. Ez már csak azért is hiányérzetet kelt, mert az előadás és az itt és most Magyarországa között így legfeljebb nagyon nyakatekert és erőltetett módon lehetne bárminemű kapcsolódást találni, amitől úgy érezhetnénk, van valami közünk ahhoz, ami a Bárka színpadán zajlik.

Árvai Péter, Kardos Róbert, Gados Béla, Dévai Balázs

Hogy az Álarcosbál mégsem tökéletes kudarc, arról csakis a kiváló színészek tehetnek, akik rendkívül koncentrált játékkal próbálják ellensúlyozni azt a semmit, amiben részt kell venniük. Seress Zoltán tökéletesen átlényegül a svéd királlyá, minden egyes mozdulata és félszava mögül kiérződik a pontos elemzés és a súlyos jelenlét. Seress utoljára jó néhány évvel ezelőtt, Szász János bárkás Sirályában volt ennyire jó. Hasonlóan jól átgondolt és részletgazdag alakítás Kardos Róberté, Gados Béláé, Dévai Balázsé és Spolarics Andreáé is. Pál Dániel Máté pedig egyszerűen a legjobb kisgyerekszínész, akit az elmúlt években színpadon láttam. Ilyen jó színészi alakítások megérdemeltek volna akár egy valódi drámát is.