Egyfelvonás

A harmadik hullám (Ron Jones tanulmánya és Todd Strasser regénye alapján írta Tasnádi István) – Bárka Színház

Ugyan a magyar színházakban egyre többen beszélnek a diktatúrákról, a legrémisztőbb és leghatásosabb figyelmeztetés eddig a Bárka Színház új ifjúsági előadásáé. Tasnádi István ugyanis egy zseniális megoldással a másik oldalról is megmutatta a viszonylag ismert történetet, hogy – ellentétben a legtöbbekkel – ne csak annyit mondjon el, miért rossz autokratikus rendszerben élni, és ne is csak annyit (mint a sztori „eredetije”), hogy nagyon könnyű bárkit manipulálni, de felhívja a figyelmet arra a dermesztő gondolatra is, hogy az ember természeténél fogva talán igényli, hogy egy erős, diktatórikus és rátermett vezető döntsön helyette, még akkor is, ha racionálisan átgondolva a dolgot elvileg tisztában is lenne ennek veszélyeivel. A dráma remek, sebészi pontosságú és halálosan logikus jeleneteit nézve az ember rájön: Tasnádinak alighanem igaza van.

Fotó: Bárka Színház

Egy kaliforniai történelemtanár 1967-ben egy tematikus héten meg akarta mutatni diákjainak, hogy nincs igaza annak, aki szerint a Harmadik Birodalom elrettentő példája miatt már úgysem történhetne meg ugyanaz még egyszer. Ennek érdekében maga hozott létre egy mini-diktatúrát az iskolában – csakhogy a kísérlet annyira „sikeres” volt, hogy annak hatásait már nem tudta kezelni.

Középen Dévai Balázs – Fotó: MTI / Kallos Bea

Tasnádi nemcsak a történetet írja át kiválóan a nagyon mai, tegnapi-tegnapelőtti hazai referenciákkal megtoldott, nyelvezetében is ragyogó szöveggé, de – és ettől lesz olyan elsöprő erejű az előadás – arról is szól, amiről a kísérlet alapján készült könyv és filmek nem: a tanárkolléga demokrácia-órájáról, ahol a gyerekek egyáltalán nem úgy viselkednek, mint ha a vérükben lenne az a társadalmi berendezkedés, amelyben felnőttek.

Fotó: MTI / Kallos Bea

A hazai kamasz-színház talán legfontosabb alkotója, Vidovszky György ismert és új, amatőr és képzett színészei olyan osztályközösséggé állnak össze, hogy öröm nézni (persze nem függetlenül attól, hogy Tasnádi rendkívül találóan alkotta meg egy osztály tipikus, de nem sablonos figuráit), de a tanárokat alakító bárkás színészek is felszabadultan játszanak mellettük: Szorcsik Kriszta és Dévai Balázs házaspárja úgy válik egyre érdekesebbé, ahogy a köztük lévő feszültségek előbukkannak és szikrázni kezdenek. És bár Vidovszky néha feleslegesen erőltet egy-egy túlesztétizált, szépelgő motívumot (az akrobatikus gyűrűmutatványok visszatérő, de értelmet nem nyerő elemei az előadásnak), A harmadik hullámnak biztosan ott lesz a helye az évad legfontosabb, és talán a legjobb előadásai között is.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon is!