Egyfelvonás

Szophoklész: Antigoné (Gózon Gyula Kamaraszínház)

Hatalom és a hatalomnak való engedelmesség, az elvekhez való ragaszkodás és az erkölcsi érzéknek való megfelelés közötti választás, az állampolgár rajta uralkodó politikussal szembeni lázadása – ezekről a témákról talán már soha nem fog tökéletesebb dráma születni, mint az Antigoné. Kreón, a király, akinek elvei vannak, elrendeli, hogy a hazaárulót ne temethessék el. Antigoné, akinek másfajta meggyőződése van, fellázad, és mégis megadja a végtisztességet testvérének, és ezzel felteszi a kérdést: meddig várható el a polgári engedelmesség?

Turóczi Éva, Kiss Diána Magdolna, Kálid Artúr, Vasvári Emese – Fotók: Ilovszky Béla

Hogy a rákosmenti, a belvárostól húsz kilométerre lévő, hatalmas területet egyedül ellátó Gózon Gyula Kamaraszínház vállalta, hogy ilyen kérdésekről beszél közönségének – és ráadásul drámapedagógiai foglalkozásokat is tart iskolásoknak –, az végtelenül szimpatikus dolog. És hogy vállalkozása súlyát növelve remek, ismert színészeket hívtak meg a főszerepekre, csak tovább növeli a nézői jóindulatot.

Még akkor is, ha Berzsenyi Bellaagh Ádám rendező alapállásból kidobja mindannak a felét, amitől az Antigoné igazán érdekes: ebben az előadásban nem merül fel a kérdés, hogy vajon nem lehet-e Kreónnak is igaza a maga szemszögéből nézve. Hiszen Kálid Artúr erőszakoskodó, testi és társadalmi fölényével nagyon is tisztában lévő zsarnokot játszik, aki miközben szájával kegyelmet ad a rossz hírt hozó hírnöknek, kezével megfojtja azt. Így az előadás leegyszerűsödik, és nem szól másról, mint az állampolgár despota elleni fellázadásának szükségességéről.

Kiss Diána Magdolna, Turóczi Éva, Kálid Artúr, Vasvári Emese, Gera Marina

Közben pedig egymást váltják a jó és a kevésbé jó rendezői ötletek, a jó és a kevésbé jó színészi alakítások. Egyfelől ott van a Kar szerepének remek újragondolása: a csak K-val jelölt szereplő (a Karnak is, de Kreónnak is ez a monogramja) tulajdonképpen nem más, mint Kreón lelkiismerete, személyiségének jó oldala. Másfelől pedig ott vannak a bukott kísérletek az előadásba szervesülni sehogyan sem tudó, kissé értelmetlen díszlet erőltetett bejátszására, vagy a hosszabb üresjáratok, jelentőség nélküli szünetek.

Egyfelől ott van a három szerepben játszó Gera Marina három teljesen különböző, egyenként átgondolt és jól kidolgozott, kis alakítása, vagy Kiss Diána Magdolna büszkén tüzes, szívből lázadó Antigonéja (bár a színésznő korábbi alakításaiból ítélve talán ennél is átéltebb Antigonéra lenne képes). Másfelől pedig ott van Vasvári Emese minden szerepének erős túljátszása hanggal, arcjátékkal, mozgással, vagy Kálid Artúr erőtlen, át nem élt megőrülés jelenete.

Turóczi Éva, Kiss Diána Magdolna, Kálid Artúr, Gera Marina

A végső elszámolásánál mindenesetre nem árt az egyik serpenyőre rápakolni a társadalmi szerepvállalás miatti jóindulatot is, hogy ne inogjon annyira a mérleg nyelve.