Halász János kulturális államtitkár részvételével rendeztek szakmai fórumot a POSZT második napján a tao-ról, azaz a cégek társasági adójából a színházak számára a jegybevétel 80%-áig nyújtható támogatásról. Kiderült: a sör-virsli fesztiválok egyelőre még nem találták meg a rendszer kiskapuit, pedig azok léteznek – ami abból is látszik, hogy például Azerbajdzsánban és Makaón tartott fantomelőadások után milliárdokat kaptak sosem látott társulatok. De taszíthatja-e a gagyi felé a színházat egy évi 11 milliárdos támogatási forma?
Herczeg Tamás, Halász János – Fotók: Kálmándy Ferenc
Lényegében a teljes színházi szakma, valamint Halász János kulturális államtitkár is megjelent a POSZT-on tartott beszélgetésen, amely a tao nevű speciális, a cégek adójából fizetett, így végső soron állami színház-támogatási modellről és annak anomáliáiról szólt. Halász bevezető beszédében elmondta: nem azért van itt, hogy a tao-törvény áprilisi módosítása után újabb módosításokat jelentsen be. Akkor az adminisztráció egyszerűsítésén kívül az jelentette a fő változást, hogy már csak az Európai Gazdasági Térség országaiban regisztrált jegyeladások után lehet a támogatást igényelni; korábban ugyanis kétmilliárd forintnál is nagyobb összeget könyveltek el hamisan magukat tánc-társulatnak bejegyzett, sosem látott szervezetek különböző „egzotikus” országokban tartott állítólagos előadások után. (Az ilyen ügyekben már elindultak a vizsgálatok.)
Novák János (Kolibri Színház), Csizmadia Tibor (MSZT), Kiss János (Győri Balett)
A beszélgetésen jelen lévő két színházi szervezet, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) és a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) elnökei kifejtették egymástól szögesen eltérő álláspontjukat a tao-ról. Csizmadia Tibor (MSZT) elmondta: a visszaélések és hátrányok ellenére is jó lehetőségről van szó, ami növeli és jelzi is a színházak presztízsét – minél nevesebb a színház, annál szívesebben adnak a cégek, és viszont. Vidnyánszky Attila (MTT) ugyanakkor kijelentette: számára „keserű elégtétel”, hogy a minisztérium módosítani kényszerült a törvényt, hiszen ő már a tao bevezetése előtt is tudta és hangoztatta, mennyi visszaélésre ad majd lehetőséget a törvény. Hozzátette: Azerbajdzsán, Makaó vagy Mexikó kizárásával most majd máshonnan, például Romániából fognak kétes adatok érkezni.
Vidnyánszky Attila
A beszélgetésen felvetett problémák jó része összefüggött azzal, hogy mivel a tao jegybevétel után jár, „nézőhajhászásra” ösztönözheti a színházakat, akik így vagy nem mernek nagyszínpadon kortárs magyar drámát bemutatni, vagy művészi kompromisszumokra ösztönzik a kísérletezőbb hajlamú rendezőket; a kisebb stúdiószínházak dolga pedig eleve nehezebb így. Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója elmondta: korábban tanácsot kért tőle egy „sör-virsli fesztivál”, hogy hogyan tudná igénybe venni a tao általi támogatásokat. Komáromi akkor ugyan lebeszélte az illetőt, de most felhívta a figyelmet arra, hogy, mivel a törvényben nem szerepel semmiféle minőségre vonatkozó kitétel, valójában lenne lehetősége egy ilyen szervezetnek is a támogatás igénybevételére. Komáromi a tao további negatív hatásairól szólva hozzátette: mivel a színházakat a tao révén támogató cégek különféle adókedvezményeket kapnak, a valós (tehát nem az adóból, hanem a céges profitból utalt) szponzoráció gyakorlatilag megszűnt a magyar színházi életben.
Csáki Judit jobbról a második
Lehetséges megoldási javaslatként Csáki Judit kritikus, a RevizorOnline főszerkesztője felvetette: a tao igénybevételének feltételei közé egyrészt valamiféle művészi szempontot is be kellene venni, másrészt lehetne súlyozni a támogatást (a hatalmas nézőtérrel és jegybevétellel rendelkező színházak például 0,6-os, míg a legkisebb, jellemzően független színházak 1,4-es szorzóval kapnák meg az összeget). A beszélgetésbe csak nagyritkán beleszóló Halász János zárszóként elmondta: örül a felvetéseknek, és úgy gondolja, ősszel szűkebb körben újra le kéne ülni a témáról tárgyalni egy esetleges, későbbi változtatási terv elkészítése érdekében.
Kereső
Olvasóim
