Egyfelvonás

Pierre Sauvil: Napfény kettőnknek (Rózsavölgyi Szalon)

Állami támogatás nélkül, profitmaximalizálásra törekedve pont színházat működtetni minden tiszteletet megérdemlő vállalkozás. Az Orlai Produkciós Iroda évek óta működik példaszerűen, sőt, cégpolitikája a hihetetlenségig szimpatikus: a minél nagyobb közönségnek szóló sikerelőadások profitját Orlai Tibor nemhogy nem teszi elégedetten zsebre, de független társulatok értékes, de profittermelésre képtelen előadásainak létrehozását támogatja vele, nem is csak a minőségre, de a társadalmi hasznosságra is odafigyelve. S noha „magas kultúrából” pénzt csinálni egyike a legnehezebb feladatoknak, egy éve Zimányi Zsófia is beállt Orlai mellé a picinyke sorba, megnyitotta vállalkozását, a Rózsavölgyi Szalont – és egy év alatt már látszik az is, hogy Zimányi nem enged a mindig nagyobb tömegeket elérő gagyi csábításának.

Szervét Tibor, Sipos Vera – Fotók: Rózsavölgyi Szalon

A Rózsavölgyi, úgy tűnik, megtalálta a népszerűség és egy szakmai szint feltétlen megugrása kis közös halmazát: az itteni, néhány szereplős előadásokban tehetséges színészek adnak elő könnyed, de azért tartalmas szövegeket, amelyek esetleg kacsintgathatnak a lektűr felé, de semmiképp sem lehetnek üresen szórakoztatóak. S ha a színészek tényleg jók, a darab pedig tényleg ad valami többet másfél óra felhőtlen szórakozásnál, a dolog működik is – mint legutóbb az ugyanezeken a hasábokon már méltatott A pasi a szomszéd sír mellől esetében, vagy a valamivel korábban bemutatott Napfény kettőnknek című kétszereplős előadásnál.

Sipos Vera

Pierre Sauvil darabja – természetesen – a szeretetről szól, de különleges alaphelyzete (a történetről jobb nem tudni annál többet, hogy egy fiatal nő és egy idősebb férfi kényszerű együttélése közben nagy nehezen kialakuló érzelmek a főszereplői), jó dramaturgiája, tehetséggel megírt helyzetei és hús-vér figurái miatt úgy tud erről az igazán nem ritkán elővett témáról beszélni, hogy közhelyes helyett meghatóvá, elcsépelt helyett életszerűvé válik.

Sipos Vera, Szervét Tibor

Sipos Vera végre főszerepben bizonyíthatja régóta feltűnő tehetségét – és él is a lehetőséggel. A színésznő nemcsak egészen pontosan építi fel jellemfejlődésének minden stációját, de képes ha kell, bájt, ha kell, keménységet, máskor gyengeséget vagy gyengédséget sugározni, tudatosan, mégis olyan színészi eszközökkel, amelyek túlmutatnak a beszéd- vagy mozgástechnikán. Szervét Tibor nem játszik gyökeresen mást, mint amit hasonló szerepeiben már láthattunk tőle, mégis, nem rossz értelemben vett rutinosságról, inkább magabiztosságról és profizmusról van szó, amely azonban nem zárja ki a valódi színészi pillanatok létrejöttét. Réthly Attila rendező elsősorban színészvezetésben kiváló, de igen ötletesen rendezi bele az előadásba a sajátos, kávézói teret is.

Szervét Tibor, Sipos Vera

A formula tehát működik: jó színészek, jó szöveg, a felszínnél egy kicsikét mélyebbre hatoló tartalom. Ennél több pedig nem is kell ezen az estén.