Egyfelvonás

„Egy Caliban-kaliberű paliból simán lehet miniszter” – ilyen és ehhez hasonló sorok lesznek abból, ha az ország slam poetry-előadóinak krémje azt kapja feladatául, hogy ismert drámák alapján írják meg szövegeiket, hogy aztán a POSZT alatt, a Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett, első DrámaSlamen mérjék össze kreativitásukat.

Nemes Márk - Fotók: Simara László

A magyar slam poetry színtérnek – azaz a költészet, a rap és a színházi versmondás határvidékén elhelyezkedő műfaj előadóinak – országszerte rendszeresek a versenyei, ahol zsűri előtt, kötött időtartamban slammelnek a jelentkezők, de színházi témában először rendeztek megmérettetést a Pécsi Est Caféban a POSZT-on. Tizennyolc versenyzőnek – tizenhét egyéni előadónak és egy kétfős csapatnak – tizennyolc ismert dráma közül kellett egy-egyet választania, és annak kapcsán, abból kiindulva kellett egy (előadva) maximum 3 perc 15 másodperc hosszúságú slamszöveget írnia, az Oidipusz királytól a Rómeó és Júlián vagy a Fauston át a Krétakör Feketeországáig.

Bíró Dénes és Kövér András

Az estet Bíró Dénes, a Színházi Dramaturgok Céhének tagja, és Kövér András Kövi pécsi slammer vezetik: ők mutatnak be mindenkit hízelgő, bár kívülállóknak kissé túlzott hosszúságú szövegekkel, és ők húzzák ki egy cilinderből, hogy melyik versenyző mikor léphet színpadra. És az ő ötletük teszi az estét még izgalmasabbá: a performanszok előtt sosem mondják be, hogy melyik dráma szolgált kiindulásul a soron következő versenyző számára, ami remek gondolkodnivalót jelent a szövegek alatt – már persze ha azok épp nem valahogy úgy kezdődnek, hogy „Ó, Rómeó”. A szabályok egyszerűek: az öttagú zsűri 1-től 10-ig pontoz, a legmagasabb és a legalacsonyabb pont sosem számít, időtúllépésért pedig pontlevonás jár.

Terján Nóri

Más megkötés nincs, ami ebben a műfajban minden, csak nem meglepő. Van is, aki konkrétan az adott drámáról slammel, sokan pedig egy gondolat, egy hangulat vagy valamiféle általános mondanivaló alapján indulnak el, és vannak, akik a színdarab egy bizonyos aspektusát emelik ki, és akadnak, akik egészen távol merészkednek az alaptól, és csak elvontabb értelemben lehet kapcsolódási pontot találni.

Terján Nóri például Júlia szemszögéből fejti ki, hogy gáz, hogy Rómeó csak a külseje alapján szeretett bele, mert mi lesz, ha majd megcsúnyul, és amúgy is milyen felszínes dolog ez már. A témához öltözött, homlokára festett fordított kereszttel, feketére mázolt szemekkel fellépő Nemes Márk szerint Faust – „a hús íze egy vegán vigéc szájában” – csak asszisztál az emberek gonoszságához. Benke Hunor és Csider István Zoltán Feketeország-duettje épp olyan aktuális ma, mint a Krétakör darabja volt akkor, és elhangzik benne például, hogy „Lázár János, a hír szent, a vélemény fekete”, na meg az öltözködés kapcsán többször elismételnek két fontos ruhadarabot: „sál, ing”, és nyilván nem maradhat ki a buzilobbi sem.

Simon Márton

Bárány Bence a Tótékről slammel a fronton épp meghaló fiú szemszögéből – egy-egy ilyen remek ötlet miatt már önmagában is lenne értelme a DrámaSlamnek. Ennél már csak Drenyovszki Andrea verse – mert ha van egyáltalán a posztmodernben értelme a megkülönböztetésnek slamszöveg és vers között, akkor ez mindenképp az utóbbi – jobb: ő a Liliomot fogja meg a családon belüli erőszakon keresztül, és az ő szájából hangzik el az est legszebb sora: „Madárka, madárka, magát zárta kalickába”. A női előadókra amúgy is jellemzőbb, hogy társadalmi problémákról, súlyos kérdésekről slammelnek – más kérdés, hogy a zsűri végül csak férfiakat díjaz.

Benke Hunor, Csider István Zoltán

Gábor Tamás Indiana Az ember tragédiája kapcsán mond el egyszerre súlyos és laza szöveget, kiválóan játszva istenivel és nagyon is profánnal („nem véletlen, hogy legtöbbször Ördög Nórára verted ki”). Kemény Zsófi a Sirálynak kötelezően kijáró tekintélytisztelet nélkül a wannabe művészeket ekézi, neki is van egy tízpontos kétsora: „Mivel az első szerelem úgyis véget ér egyszer, ha visszacsinálhatnám, én rögtön a másodikkal kezdeném”. Aztán zárásként és versenyen kívül André Ferenc mond el egy összdrámai egyveleget a címbe foglalthoz hasonlóan rettenetes szóviccekkel tele, majd jön a zsűri végső döntése a helyezésekről, és az azokkal járó 10-20-30 ezer forintról.

Az estet versenyen kívül Závada Péter nyitotta meg

A  harmadik helyen Gábor Tamás és Az ember tragédiája végez, a másodikon Csider István Zoltán és Benke Hunor meg a Feketeország, a nyertes pedig Tengler Gergely Napherceg, aki a Szentivánéji álomról mondott el egy olyan jellegtelennek tűnő szöveget, amiből e sorok írója nem is talált lejegyzetelni valót – de ha mindenki mindenben egyetértene, a slam mint műfaj eleve meg sem születhetett volna.