Visky András – Frenák Pál: Ha lesz egy férfinak… (Gólem Színház)
Sikerületlen-e egy előadás, ha a színlap vagy műsorfüzet információi nélkül részben vagy egészben értelmezhetetlen, hogy mi zajlik a színpadon, és mi köze egymáshoz a jeleneteknek? Valószínűleg igen. Ez a helyzet a Gólem Színház előadásával, amely három, egymástól nagyon jelentősen eltérő jelenetből áll össze, és amelynek részeit – legalábbis a színlap szerint – az engedetlen gyerek megkövezésének bibliai parancsa és az arra való reflektálás kötik össze. És amely részek – színlap ide vagy oda – sehogyan sem állnak össze egy egésszé, sőt, a látottakon kívüli információk nélkül még azt sem igen lehet rájuk mondani, hogy variációk lennének egy témára.
Marie-Julie Debeaulieu – Fotók: Szelepcsényi Ferenc
Igaz, a csodálatos Marie-Julie Debeaulieu kezdő fizikai színházi jelenete – Frenák Pál sajátos, „kegyetlen tánc”-koreográfiájára – miatt megéri megnézni az előadást. Debeaulieu egy Frenák szinte minden munkájában visszaköszönő érzést, helyzetet vagy létállapotot táncol el rendkívül kifejezően: a külső és/vagy belső béklyók között vergődő, azoktól szabadulni próbáló ember mozdulatait látjuk, és kudarcokat, fájdalmat, légszomjas kapkodást valami elérhetetlen után.
Frenák használja ismerős szimbólumait – például a ruhától való szabadulást mint a felszabadulás lehetőségét –, de a kifejezetten letisztult fogalmazásmódhoz a táncos is maximálisan hozzájárul, minden porcikáját, még a haját is koncentráltan, átgondoltan használja közvetítőként. Más kérdés, hogy csak valami nagyon erőltetett módon lehetne utat találni az előadás állítólagos alapgondolata és a jelenet között.
Szilágyi Katalin
Visky András első szöveges jelenetével hasonló a helyzet: az apa miatt munkatáborba vitt fiú és anya érdekes, sajátos és öntörvényű formában megírt történetét a színlap nélkül aligha értelmezné bárki is úgy, hogy az apák tettei miatt büntetett fiúk és az apa által megkövezett gyerek motívumai egymás metaforái volnának. A harmadik, mind Visky szövegét, mind Borgula András rendezését tekintve megint merőben eltérő stílusú, posztmodern színházi eszközökkel – kiszólásokkal, improvizációkkal – is próbálkozó, abszurd humorú jelenet a bibliai parancs szó szerinti értelmezéséről ugyan már illik a címhez – de ez újra felveti a kérdést: érdekes egyáltalán, hogy a színlap szerint mit kéne gondolnunk?
Marie-Julie Debeaulieu, Kóta Olivér, Takátsy Péter
Ha a válasz nem, akkor marad egy remek tánc, két kiváló színész – Szilágyi Katalin és Takátsy Péter –, plusz két egymásra alig-alig rezonáló, tulajdonképpen érdekes, viszont egy előadást megtartani önmagában mégsem képes, soványka jelenet.
Kereső
Olvasóim
