Jo Nesbø – Petrikovics Edit – Kárpáti Péter: Doktor Proktor és a Holdkaméleonok (Kolibri Színház)
Ritka az olyan mese, mint a norvég krimibestseller-szerző és meseíró, Jo Nesbø Doktor Proktor-sorozatának harmadik kötetéből készült darab a Kolibri Színházban. Ritkaság, hogy egy gyerekelőadás egyszerre tudjon ilyen pontosan ennyire fontos mondandót megfogalmazni a gyerek és a felnőtt nézők számára is, ráadásul úgy, hogy a két réteg harmonikusan legyen jelen egymás mellett, és egyik korosztály számára se nehezítse meg a megértést egyfelől, vagy bagatellizálja az állításait másfelől.
Bárdi Gergő, Tóth József, Andrusko Marcella - Fotók: Tóth Berta
A Doktor Proktor és a Holdkaméleonok a nyolc-tíz éves (vagy idősebb) gyerekek számára izgalmas és a mesesablonok dramaturgiájának közhelyeit szimpatikusan elvető történet arról, hogyan indul harcba a világot hipnotizáló és az embereket gofrivá sütéssel fenyegető Holdkaméleonok ellen két iskolás, egy szigorú tanárnő, egy békalény, egy perui szívópók meg a különös dolgokat – például a híres pukiport – feltaláló Doktor Proktor. És miközben az élvezetesen modern mesében a zenei tehetségkutató-győztes hipnotizőrről – aki a tévénézők SMS-eivel elnökké választatta magát – lehull a lepel, a kisebb korú nézőknek is elmondanak egy-két elég fontos dolgot. Hogy például nem baj, ha az ember kicsit másmilyen – vörös hajú, stréber, kis növésű –, ha elfogadja önmagát. Vagy hogy bár nem mindenki dönt úgy, hogy az akar lenni, igenis mindenkiből lehet hős. Na meg valamit arról, hogy talán a gagyi tévéműsoroknál rengeteg jobb dolog van a világon.
Ezeket a tanulságokat lehetne közhelyesnek is mutatni – nem is használ sokat Novák János rendező előadása eleganciájának, hogy a színészek a legvégén szépen felmondják őket –, de mivel a Doktor Proktor és a Holdkaméleonok mindvégig könnyed, nagyon ötletes és szokatlanul emberi hangvételű, ez itt fel sem merül. Ráadásul az alkotók egy-egy fontos jelenetet épp csak mintegy mellesleg rejtenek az előadásban: mint a gyengébbek iskolai bántásáról szóló részt.
Megyes Melinda, Mészáros Tamás, Bárdi Gergő, Andrusko Marcella
Épp ilyen finoman rajzolódik ki az inkább a felnőttek számára dekódolható, egy-két felnőtt-színház teljes repertoárjánál szókimondóbb és keményebb tartalom. Arról, hogy miként dőlnek be az emberek egy-egy karizmatikus személyiség agymosó dumájának – nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az ócska tévéműsorok „hipnotizáló” hatásáról szóló részbe ezt a gondolatot is belelássuk –, és arról, hogy az ilyen behódolás előbb-utóbb úgyis a „másmilyenek” kirekesztéséhez vezet, vagy annál is rosszabb dolgokhoz. Egy ponton merészkedik Novák előadása túl a gyerekek és felnőttek számára is egyformán érthető történetmesélésen: amikor röviden megmutatja, milyen könnyen lehet a nemzeti(eskedő) érzelmek, a zászló – ami természetesen a norvég piros, fehér és kék színekből áll, semmi másból – vagy a himnusz tisztátalan használatával manipulálni, a rossz célok felé csábítani.
Megyes Melinda, Bárdi Gergő, Andrusko Marcella, Tóth József
Novák János túl azon, hogy a viszonylag hosszú előadást végig mozgásban tudja tartani, ezzel téve folyamatosan érdekfeszítővé, úgy használja alkalomadtán a vetítést és a fel-felbukkanó bábokat, hogy az organikusan és nem mellesleg humorosan illeszkedjen az élőszereplős előadásba, és úgy játszik az egyszerű díszletekkel, hogy az sose váljon unalmassá. Bár igaz ami igaz, a Doktor Proktor és a Holdkaméleonokra nem a szcenírozás nóvumszerűsége vagy a történetmesélés módjának vadonatúj technikái miatt fogunk emlékezni. A magas színvonalú színészi összjátékból is nehéz egyéneket kiemelni; az általánosan jellemző átélésen túl Megyes Melinda kiválóan vegyíti tanárnője szigorát és merevségét az érző szívű nő bájával; Mészáros Tamás királya pedig őszintén szereti saját gyarlóságát, így téve azt igen érdekes jellemvonássá.
Szanitter Dávid
Amíg a gyerekek élvezik a különleges mesét, és lenyűgözött értetlenséggel kiáltanak fel a színpadi varázslatoknál – mint a magától, lebegve játszó szaxofon vagy a békanyelven egyensúlyozó színész –, addig a színháztól metszően aktuális és súlyos problémafelvetést váró felnőtt néző azon gondolkozhat, vajon miért mutatták be ezt a mesét pont itt és pont most. Bár, erre éppenséggel nem tart túl sokáig rájönni.
Kereső
Olvasóim
