Egyfelvonás

Tamási Zoltán: Bagoly (K. V. Társulat)

A leghétköznapibb, valószínűleg mindenkinek pontosan ismerős helyzetekről beszél a független társulatok közt színészként, szerzőként és rendezőként is jól ismert Tamási Zoltán új drámájával, de mondandóját előbb alaposan kiforgatja: az abszurd és a banális folyamatos párharca ad feszültséget a Bagolynak. Ami az egyik jelenetben még ténykérdés volt, a következőben mintha soha szóba se került volna, s amit egy jelenetben előbb biztosra vettünk, azt valaki két percen belül biztosan megkérdőjelezi. A dráma különös, „semmiről-sem-biztos-hogy-valóban-megtörtént-e” világának középpontjában egy kamasz fiú áll, körülötte meg cseppet sem különleges, mégis elviselhetetlen családja. Az anyuka üvöltözik, ha a gyerek nem jön időben reggelizni, az apa kikészül, ha az anya üvöltözik, a fiú meg felháborodik, hogy eközben megették a reggelijét. És közben porszívózni kéne, de mire vállalkozna rá bárki, az anya mártíromságból nekikezd, és már késő kiengesztelni – és így tovább. Mint mindenütt.

Tamási Zoltán és Száger Zsuzsanna – Fotók: Huszár Mona

Az előadás ereje pont ebben az orrfacsaróan erős életszagban rejlik: nemcsak a szöveg reprodukálja tökéletesen a – műfajmeghatározásként is használt „családi tébolydát” -, de rendkívül pontos alakítás Tamási Zoltán cinikus idegroncs apukája, Száger Zsuzsanna saját állhatatlanságát jóindulatnak gondoló anyukája és Keresztény Tamás szülei által észre nem vett problémáit kamaszos képzelgésekbe fojtó fiúja is – csakúgy, mint Urbanovits Krisztina karikaturisztikusságában is szomszédnénis szomszéd nénije, meg Banovics Vivienn tanácstalan és elveszett, a darabvégi – David Lynch-esen már a darab elején megtörténtként kezelt –, valós vagy képzelt tragédiát katalizáló kamaszlánya is.

Száger Zsuzsanna és Keresztény Tamás

Érdekes és találó a Bagoly metaforikussága, ahogy a színpadi történések hol konkrét, hol elvont jelekkel csak utalnak a lényegre: hogy milyen könnyű is tönkretenni egy kamasz csak most formálódó életét még úgy is, ha a szülők semmi kirívót, semmi önmagában igazán komoly dolgot nem követnek el ellene. Ugyanakkor ez a metaforikusság az előadás gyenge pontja is: ha Tamási vagy kétszer ennyi konkrétumot engedett volna meg magának, még akkor is igazán távol maradt volna a szájbarágósságtól. Viszont úgy talán pontosabban tudta volna megfogalmazni azt, ami a Bagolyban valójában fontos.