Egyfelvonás

John Sable: Többszörös orgazmus (TÁP Színház, Budapesti Anarchista Színház)

Semmi sem alkalmatlanabb egy színházi előadás üzenetének átadására és megértetésére, mint az, ha a színészek kiállnak a közönséggel szembe, és felmondják a tanulságokat. A Többszörös orgazmus, úgy tűnik, a szabályt erősítő kivétel.

A TÁP Színház ernyője alatt létrejött alkalmi, színészeket és nem színészeket is tömörítő társulat, a Budapesti Anarchista Színház (BASZ) előadása gyakorlatilag egy tanóra, amelyen egy nyitott kapcsolatban élő pár neglizsében elmagyarázza az egybegyűlteknek, hogyan érdemes és hogyan nem érdemes konszenzuális, nem monogám kapcsolatban élni, vagyis a párunk jelenlétében és közreműködésével más párokkal vagy egyénekkel szexelni, és swingelni, és párcserés akciókat szervezni, és így tovább.

Komán Bogi, Balogh Orsolya, Paizs Miklós – Fotók: Szabó Pál

Persze mégsem tankönyvről, hanem színházról van szó; szórakoztató, ötletes, humoros színházról. Ifj. Sebő Ferenc rendező épp olyan szabadon váltogatja az abszurdot és a lélektani realizmust, ahogyan a szerző, John Sable is ide-oda ugrál a témák közt. Van itt párbeszéd egy túl régóta szingli lány és a saját agya között, de van tévés ismeretterjesztés is a párcserés szex korrekt lebonyolításáról (Paizs Miklós tudálékos és tárgyilagos műsorvezetője az előadás legviccesebb figurája), ahogy féltékenységi jelenet egy leszbikus hármas között és viszontagságos online társkeresés is.

Komán Bogi, Kertész Endre, Paizs Miklós

És az a legjobb az egészben, hogy mindez nem vicc: Sable és a társulat tényleg végigmegy szinte mindenen, ami a témában felmerülhet, és nem komolytalankodja el a dolgot. A szituációk meglepően hitelesek és átgondoltak, a magyar szöveg remekül mondható, a drámaibb jelenetek tényleg hatásosak, a szórakoztatóak tényleg nagyon szórakoztatóak. Az előadás ráadásul olyan kérdéseket is boncolgat, amelyek nem csak a legbevállalósabb swingereket foglalkoztatják, de az „átlagembereket” is. Szerethető – ez a szó illik a leginkább az előadásra; a lelkesedés miatt az amatőr szereplők sem képzetlennek, hanem emberinek tűnnek.

Gera Marina, Szász Dániel

Csak abba nem szabad belegondolni, hogy amíg ez a periférikus témájú, a bennünket körülvevő világ problémáinak csak igen kis hányadára reflektáló előadás létrejött, addig hány mellbevágóan életközeli, a társadalom működése felől nézve is jelentős független színházi előadás nem tudott megvalósulni. Jobb lenne, ha a Többszörös orgazmus a hab lenne az egyre kevésbé létező tortán.