Egyfelvonás

Vasárnap este harmincharmadik alkalommal osztották ki a Színikritikusok Díját. A legjobb előadás díját az idei életműdíjas, Zsámbéki Gábor Katona József színházi rendezése, A nép ellensége nyerte el. A legjobb rendezés a nemzetis Angyalok Amerikában, a legjobb főszereplők Stohl András, Eszenyi Enikő és Csákányi Eszter lettek. (A díjazottak itt, a jelöltek itt olvashatóak.)

Alább pedig az olvasható, az Egyfelvonás blog szerzője szerint melyek voltak a 2012/2013-as évad legjobb színházi teljesítményei, linkelve a blog cikkeit az adott előadásokról.

A nagy füzet (Szkéné) – Fotó: Dusa Gábor

A legjobb új magyar dráma:

A legjobb előadás:

A legjobb rendezés:

Csákányi Eszter és Roszik Hella a A 42. hétben (Pintér Béla és Társulata) – Fotó: MTI

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

 A legjobb független színházi előadás:

 A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

A legjobb női főszereplő:

Orosz Ákos és Tankó Erika a Don Carlosban (Maladype Színház) – Fotó: Czitrovszky Balázs

A legjobb férfi főszereplő:

 A legjobb női mellékszereplő:

 A legjobb férfi mellékszereplő:

A legjobb díszlet:

Fehérlófia a Budapest Bábszínházban (látvány: Árvai György, Szűcs Edit) – Fotó: Éder Vera

A legjobb jelmez:

A legjobb színházi zene:

 A legígéretesebb pályakezdő:

Spiegl Anna a Semmiben (Budapest Bábszínház) – Fotó: Éder Vera

Különdíj:

Ez az évad paradox módon az egész évben az ellehetetlenülés ellen küzdő független társulatoké volt. Hogy milyen nagy arányban képviseltették magukat a legjobb idei előadások létrehozói közt, az önmagában is figyelemreméltó, s még inkább az, ha hozzátesszük, hogy milyen kevés független előadás született az évben: a legtöbb struktúrán kívüli társulat szándékaihoz képest jóval kevesebb előadást tudott létrehozni, egyre többen szorulnak külföldre, alkalmi, ad hoc produkciók pedig alig jöttek létre.

Mégis: a Forte Társulat A nagy füzete, Pintér Béla és Társulata A 42. hete, a Szkéné Bányavaksága (külön említést érdemel rendkívül erős évadáért a mindhárom előadás létrejöttében segédkező Szkéné), a Maladype Don Carlos / Egmontja, a TÁP Színház Jövedelmező állása, a -011- Alkotócsoport Meanwhile in Kansasa, a példamutató társadalmi érzékenységgel dolgozó PanoDráma 174/B – Az igazság szolgái című dokudrámája és a Kaposvári Egyetem A Dohány utcai seriffje markánsan jelennek meg az igen jelentős évadot záró, de ennek ellenére simán szétzavart Nemzeti Színház Mephistója, Angyalok Amerikábanja és Sirálya, a Katona Heldenplatza, az Örkény Színház Tótékja, a Bárka A harmadik hulláma, a Bábszínház Semmije és a roppant jó formában lévő társulattal dolgozó Szabadkai Népszínház Tapasztalt asszonya mellett.

(Érdemes megjegyezni, hogy ezek egyike sem szerepelt idén a best of fesztiválból abszurd politikai tippmixszé degradálódott POSZT-on – amely egy normálisabb világban akár büszke értékmentő is lehetne az értékek ezernyi eszközzel és gátlástalan brutalitással történő rombolása mellett. Olyasvalami, mint amilyen a jobb híján önerőből megvalósuló Hungarian Showcase volt, amelyet groteszk módon az a fél-szakma támadott, amely minden támogatás megtagadásával erre semmilyen jogalapot sem szerzett.)

Trokán Nóra, Orth Péter és Porogi Ádám a kecskeméti Angliai második Edwárd élete c. előadásban

De a Kritikusdíj akkor is az értékek felmutatásáról szól, ha lehetetlen is eközben nem észrevenni az aggasztó folyamatokat. Nagy érték már az is, hogy csak a legfelső élvonalból könnyedén fel tudtam sorolni tizenhat előadást, de a kört kicsit tágítva ideférne még legalább öt remek bemutató. A díjról szavazó dolgát ugyan megnehezíti a hatalmas „túljelentkezés” a színésznői kategóriákban, de persze mi sem örömtelibb ennél: a hat díjra javasolt alakításon kívül meg kell említeni még a régóta rendkívül magas színvonalon dolgozó Trokán Nórát, a Maladype előadásaiban egyre erősebb Tankó Erikát, a túl keveset játszó (jövőre már Miskolcon társulati tag) Simkó Katalint és az ő hihetetlenül sokszínű, koncentrált alakítását A nagy füzetben, Péter Kata és Börcsök Enikő folyamatos, súlyos jelenlétét és kevés szóból is pontosan felépített sorsát a Pesti Színház Príma környékében, Ónodi Eszter mélyen átélt játékát a Kamra Mártírok című előadásában, és Bíró Kriszta lenyűgöző profizmusát a Karinthy Színház Janikájának nadrágszerepében.

S ha volna díj az évad legszebb színházi pillanatának, az is egy színésznőhöz kötődne: Petrik Andrea néma lányához és az ő hidegrázós dalához Zsótér Sándor Kurázsi mama és gyerekei című radnótis előadásának legvégén.

(A fentiek a Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazataival együtt a Színház című folyóirat októberi számában is olvashatóak.)