OLVASTAD MÁR?
 
Minek kell gyerekszínházat csinálni?
VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 5. nap Minek csinál az ember fia gyerekszínházat? Mi az oka rá? Miért pont gyerekeknek? Mit akar ezzel az egésszel? Mert "felnőttszínházat" csinálni, az más: lehet, hogy kellett egy nagy...
 
Erőszakkal minden megoldható
Szálinger Balázs: Fehérlófia (Budapest Bábszínház) Szép szimbólumokba fordítva ábrázolja születéstől házasságig az emberélet nagy útjelző köveit a Fehérlófia, amely egyúttal nagyszerűen megtanít arra is, hogy erőszakkal minden megoldható; hogy...
 
Meghalsz úgyis
Janne Teller: Semmi (Budapest Bábszínház) Janne Teller egzisztencialista mesterműve alighanem az elmúlt évek legfontosabb kamaszokról szóló (kis)regénye (itt írtunk róla). A Semmi attól a kilométerkőtől indul, amelyhez minden tizenéves eljut egyszer: ez az...

Lúdas Matyi ezúttal nem könyörül

0 Komment
0 Reblog

Lúdas Matyi – Fazekas Mihály műve alapján írta: Tasnádi István (Budapest Bábszínház)

Eleven, játékos, élvezetes és gyorsan pörgő előadás lett az eredménye Tasnádi István kortalan, de alaposan átírt, modernebb Lúdas Matyijának, az egyetemista bábrendező, Fige Attila és Miareczky Edit bábtervező találkozásának. Tasnádi szövege egészen kiváló: játékos nyelvezetével, gördülékenységével, felnőtteknek szóló apróságaival (Döbrögi „kiseperte még a padlást is”, sopánkodik Matyi anyja) kisebb és nagyobb füleknek is megadja, amit meg kell, miközben egyrészt elegánsan egyszerűsíti a sztorit, másrészt tologatja kicsit a hangsúlyokat.

Fotók: Éder Vera

Jelentős szerelmi szálat írt ugyanis Matyi és Klára (Döbrögi mostohalánya/leendő felesége) közé, ezzel még többet mondva el a „döbrögis” zsarnokságról: nemcsak a szerényen éldegélő polgárokat sújtja az elnyomás, de megjelenik ugyanennek a családon belüli, közvetve pedig tulajdonképpen a házastársi dimenziója is – így pedig még több szinten gondolkodhat mindenki univerzális problémákról.

Fige Attila igazán mozgalmassá teszi a míves, sajátos formaviláguk miatt egyéni bábok életét. Néhány jelképes „díszlet” variálásával merőben új helyszíneket teremt a játéktérként szolgáló asztalon, de könnyedén kifejezi a mozgás minden formáját is – mintha animációs filmet látnánk. Humora pontosan illeszkedik Tasnádiéhoz; a lúd fontos szereplővé emelése vagy a mellékszereplők találékony kezelése miatt egy percig sem lesz unalmas a játék. A színészek pedig annyira együtt élnek bábjaikkal, mintha mi sem lenne természetesebb ennél – szinte fel sem tűnik, hogy nem a faemberkék elevenedtek meg.

Csak egyszer bicsaklik meg az előadás: Tasnádi – nagyon szimpatikusan – kimondatja Klárával, hogy a könyörületesség fontosabb, mint a bosszú, s ezt belátva Matyi a harmadik botozást hamarabb be is fejezi. Tökéletes üzenet ez egy huszonegyedik századi mesének – csakhogy Matyi két perc múlva, mintha mi sem történt volna, mégis bevégzi az elkezdett tángálást. Na most akkor fontosabb a könyörületesség, vagy nem fontosabb? Döntse el az ember fia-lánya ezek után, ha tudja.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés