Egyfelvonás

A Mephisto utolsó előadásával ért véget szombat este az Alföldi Róbert-éra a Nemzeti Színházban. A leköszönő igazgatót és a társulatot a közönség "köszönjük" feliratú táblákkal, trombitaszóval és virágokkal búcsúztatta, sőt, Alföldi az egyik nézőtől ironikus gesztusként még egy koszorút is kapott. A színészek többsége a tizenhét perces vastaps alatt elsírta magát a színpadon, a kulisszák mögött pedig elmondták, mennyire sokat jelentett nekik ez a búcsúztatás. A főszereplő Stohl András szerint nincs ennél feljebb.

2013. június 6. és 15. között rendezték meg a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozót. A versenyprogramot idén Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár és Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész válogatták; a tizenkettőből kettő határon túli magyar előadás volt, a tíz belföldiből mindössze egy volt független produkció. A szakmai, a színész- és a közönségzsűri döntései alapján a díjakat a június 15-én, este nyolckor kezdődő gálán adják át.

Eszenyi Enikő a Vígszínház Jóembert keresünk c. előadásában - Fotó: Garamvári Gábor

A POSZT versenyprogramjában játszotta utoljára A vágy villamosát a Miskolci Nemzeti Színház. A darab főszerepében kiemelkedő alakítást nyújtó, a jövő évadtól Miskolcon már társulati tagként játszó Györgyi Anna könnyen megválik egy-egy szereptől, csak azt sajnálja, hogy az előadás miatt maradt le kisebbik lánya óvodai ballagásáról.

Györgyi Anna A vágy villamosában - Fotó: Bócsi Krisztián

Székely Csaba: Bányavakság (a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió előadása)

Először - még a nagyszerű budapesti, szkénés bemutató előtt - Sebestyén Aba rendezte meg Székely Csaba drámatrilógiájának második darabját Marosvásárhelyen; ezt a produkciót válogatták be az idei POSZT versenyprogramjába is. Hiánypótló dráma ez a román-magyar együttélésről szintúgy, mint a legalsó szintekig gyűrűző korrupcióról és mutyizásról: a helyi befektetők kenőpénzét éppen átvett polgármester van olyan hülye, hogy ráhívja a rendőrt a közelgő választáson nála jobb eséllyel induló vérmagyar Izsákra. De a kiérkező rendőr román, így a nyomozás hamar a nemzeti sérelmekről kezd szólni nemhogy Trianonig, de egészen az anyafarkasig visszamenőleg.

Szakács László, Ördög Miklós Levente, Czikó Julianna - Fotók: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Miután otthagyja a Nemzeti Színházat, Kulka János a Katona József Színház társulatának tagja lesz, írja a hvg.hu.

Klaus Mann: Mephisto (Nemzeti Színház)

"Attól, hogy körülöttünk minden megváltozik,
mi miért ne maradhatnánk ugyanazok?"

Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzeti Színház igazgatójaként, a színház öt éves érájának lezárása, a Mephisto, a rendező és Vörös Róbert színpadi adaptációjában nem csak arról szól, hogy mennyi becsvágy és önmaga újra meg újra szembeköpése kell ahhoz, hogy a művész önös érdekből eladja magát a hatalomnak. És nem is csak arról, hogy milyen lelki és művészi értelemben vett torzulásokkal jár az ön(f)eladás ilyen folyamata. Ez a Mephisto egyértelmű és kemény hangú állásfoglalás egy nem csak ma és itt, de bárhol és bármikor rengeteg embert foglalkoztató kérdésről. Arról, hogy akinek nem fér össze az elveivel, ami a hazájában, a munkahelyén, vagy bárhol körülötte történik, annak igenis nemet kell mondania. Nem hallgatni, nem reménykedni a jövőbeni változásban, és nem keresni mentségeket: nemet mondani. Mert függetlenség nem létezik - az ember így vagy úgy, de cselekedeteivel döntéseket hoz meg, akkor is, ha nem szeretne.

Stohl András - Fotók: MTI / Szigetváry Zsolt

Jean Lambert-wild: Az ördög szekrénye (Nemzeti Színház)

Katyvasz. Ez az első szó, ami eszembe jut a Nemzeti Színház cigánymesék alapján készült, a francia Comédie de Caen vezetője által írt és rendezett, nyolc éves kortól ajánlott családi előadásáról. Az ördög szekrényében minden benne van, ami az embernek csak eszébe juthat arról a szóról, hogy cigánymese: okos lánytól ördögön át találékony legkisebb fiúig, aranytojást tojó tyúktól varázsmenyegzőig, a cigányok üldözésétől a kilátástalan szegénységig. De mindez sehogy sem akar összeállni egy konzekvens egésszé; nincs egy irány, nincs egy mondandó, nincs különösebb tanulság. Nincs mese.

Tompos Kátya, Farkas Dénes, Horváth Virgil - Fotók: MTI / Kovács Attila

Marius von Mayenburg: A hideg gyermek (Miskolci Nemzeti Színház)

A hideg gyermek nemcsak születési dátumát tekintve kortárs szerzője, Marius von Mayenburg szakít a görög drámáktól Shakespeare-en át napjainkig oly jól bevált drámaszerkezettel: nála nincsenek konkrét, körülhatárolt helyszínek, itt nem elkülöníthető, mi történik meg valóban a színpadon és mi csak valakinek az agyában, a szereplők sokszor nem eljátsszák, csak elmesélik a cselekményt - és bármelyik szabály bármikor felrúgható. Szőcs Artur rendező pedig olyan színpadi világot teremt, amely tökéletesen alkalmazkodik Mayenburgéhoz: hasonló módszerekkel absztrahál, képi gondolkodása felerősíti a szerző helyzeteinek hatását, pont olyan játékos és pont olyan fekete a humora, mint A hideg gyermeké.

Pál András, Rusznák András, Bohoczki Sára, Simon Zoltán, Fritz Attila, Máhr Ági, Péva Ibolya - Fotók: Bócsi Krisztián

Shakespeare: Hamlet (Miskolci Nemzeti Színház)

Ötletekkel teli Hamletet rendezett Miskolcon Kiss Csaba: a rendkívül erősen meghúzott szöveg szinte minden jelenetében van valami, ami eltér a játszási hagyománytól (ha ugyan a világirodalom talán legösszetettebb drámája esetében létezik ilyesmi). Például amikor Hamlet azt mondja Poloniusnak, hogy amit olvas, az "szó, szó, szó", éppen a saját, Opheliának írt, de korábban Poloniushoz került leveleit fogja a kezében; Gertrudis pedig nem a cselszövések áldozata lesz, hanem férjében csalódva szándékosan issza meg a mérgezett bort.

Rusznák András, Varjú Olga, Simon Zoltán - Fotók: Bócsi Krisztián

Kander - Ebb - Masteroff: Kabaré (az Ódry Színpad és a Nemzeti Színház közös produkciója)

A jó színház bízik a nézőben, bízik a színészben és bízik a színdarabban. Ismeri az utalások, jelképek, jelzések, metaforák és a sorok közti tartalmak erejét, és épít is rá. Tudja, hogy a gondolat akkor ereszt csak gyökeret a néző fejében, ha ő maga keltheti ki azt, és nem készen vágják hozzá. A harmincas évek Németországában, a fajgyűlölet erősödése, a nemzetiszocialista munkáspárt térnyerése idején játszódó, az állampolgárok közönyét és menekülési képtelenségét bemutató musical, a Kabaré pedig pont erre a hatásmechanizmusra épül: elmond egy egyszerű történetet, amiben alig akad valami kis durvaság - a hátborzongató az, amire ez az egész ablakot nyit, és amit a mondatok egyes félszavai valójában jelentenek.

Fotók: Tóth Simon Ferenc