Gertrudis szándékosan iszik mérget

0 Komment
0 Reblog

Shakespeare: Hamlet (Miskolci Nemzeti Színház)

Ötletekkel teli Hamletet rendezett Miskolcon Kiss Csaba: a rendkívül erősen meghúzott szöveg szinte minden jelenetében van valami, ami eltér a játszási hagyománytól (ha ugyan a világirodalom talán legösszetettebb drámája esetében létezik ilyesmi). Például amikor Hamlet azt mondja Poloniusnak, hogy amit olvas, az „szó, szó, szó”, éppen a saját, Opheliának írt, de korábban Poloniushoz került leveleit fogja a kezében; Gertrudis pedig nem a cselszövések áldozata lesz, hanem férjében csalódva szándékosan issza meg a mérgezett bort.

Rusznák András, Varjú Olga, Simon Zoltán – Fotók: Bócsi Krisztián

Ez nem két szép és gondosan végigvezetett ötlet a sokból, hanem a két szép és gondosan végigvezetett ötlet. Mert az összes többi hasonló felvetés válasz nélkül marad. Itt nincs Hamlet atyjának szelleme, hanem Claudius maga számol be egy kitalált vagy valós gyilkosságról, mintha ő akarná felbujtani a fiút – de mi a célja ezzel? Hamlet nem csak gondolkodik az imádkozó király megölésén, de valóban fojtogatni is kezdi Claudiust – de akkor ő miért nem reagál erre semmit? Itt nem érkeznek színészek a várba, hanem Rosencrantz és Guildenstern játssza el „Gonzago megölését” - egyébként pedig már a nézők beültetésétől fogva folyamatosan változik, hogy ki és mikor ölt színészi kosztümöt, és ki és mikor van civil ruhában – de mit akar ez jelenteni?

És így tovább: szinte minden jelenetben találni egy-egy hasonló ötletkezdeményt, amelynek magyarázatára, kifejtésére, befejezésére, jelentőssé tételére végül nem kerül sor.

Rusznák András, Varjú Olga

Így viszont a rendezőnél és Rácz Attila dramaturgnál marad a kulcs az előadás megfejtéséhez. A rejtélyes ötletekkel és a darab csaknem felének kihúzásával, úgy tűnik, a színészek sem tudtak mit kezdeni. Hogy Rusznák András Hamletjének gyakorlatilag nem bukkan elő a jelleme, az annak is köszönhető, hogy a szerep rendkívül fontos fogódzói hiányoznak a szövegből: nincs a Hamlet érzelmeinek kettősségét előhozó Horatio, a legtöbb filozófiai eszmefuttatás kimarad (sírásók nincsenek, a nagymonológ csak színművészeti szemléltetőeszköz), és nincs megőrülés sem. Ugyanakkor Rusznák olyan alapvető kérdésekre sem ad választ játékával, hogy Hamlet bosszút akar-e egyáltalán állni, fel akarja-e tárni az igazságot, zavarja-e a rá osztott feladat, és így tovább. Gáspár Tibor mintha a nézőkhöz hasonlóan maga sem tudná, ki Claudius: hatalommániás, bűnös zsarnok vagy ügyes, jól kitalált tervet végrehajtó stratéga – leginkább egyik sem. Szegedi Dezső Poloniusa egyik percben kedélyes, kedves nagyapó, a másikban zsebdiktátor. És mindenki más is szerepének kettőssége között lavíroz.

Szegedi Dezső, Gáspár Tibor

Az előadás mindössze két óra alatt véget ér: nagyon hiányzik az a plusz egy óra, amelyben a felvetett, érdekes és nem egyszer eredeti ötletek értelmet nyertek volna, s amely talán a színészeknek is támpontokat adhatott volna.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés