Martin McDonagh: Vaknyugat (a Kaposvári Csiky Gergely Színház és a Thália produkciója)
Szinte egyszerre mutatták be Kaposváron és Budapesten Martin McDonagh Vaknyugat című drámáját. A két előadás nem csak azért eltérő, mert Kaposváron – a szerzői instrukcióval összhangban – egy generációval idősebb testvérpáré a főszerep, hanem az előadások végkicsengése miatt is. Bérczes László Vaknyugatán a távolban ott van egy kis fénypászma, ami felé el lehet indulni – nála a két, szinte embertelenül gyűlölködő testvér ebben az erkölcseit, értékeit és életigenlését vesztett faluban végül megtalálja magában a szeretethez már egészen hasonlító érzéseket, még mielőtt végleg késő lenne.
Bérczes a legnagyobb súlyt a két testvér jellemének elkülönítésére és pontos ábrázolására, erőviszonyaik lassú és némiképp meglepő kibontására helyezi – érdekesen cserélődik ki lassan az elnyomó és az elnyomott fél státusza. És bár Hunyadkürti György és Kovács Lajos jól tudják érzékeltetni mindezt, mégis úgy tűnik, mintha nem élnék át, inkább csak előadnák szerepeiket; mindketten másmilyen eszközökkel, de kissé életidegen hangsúlyokkal, sokszor némiképp modorosan beszélnek. Rátóti Zoltán szerepfelfogása nem tud összhangba kerülni karakterének sorsával: ha hitével hadilábon álló papja csak részeg jajveszékelésben tárja fel kétségeit, akkor nehéz átérezni motivációinak súlyát az öngyilkosságra. Mészáros Sára Kicsilányán pedig nem látszik, hogy titkot hordoz: csak egy, szép és megindító mozdulattal leplezi le magát, de máskor vallomások helyett elsütött „vicceiben” nem érezni a komolyságot.
Kovács Lajos és Hunyadkürti György
Talán a négy színész négyféle játékmódjának rezonanciája, talán a kaposvári előadás pesti vendégszereplése okozza, talán az eleve aszimmetrikus dráma (amelynek első felvonása erős és sűrű, a második viszont szinte csak egy hosszú jelenet) teszi, de a ritmus meg-megtörik, s így az ember felfigyel a technikai nehézségekre is: hogy a díszlet oszlopai többször kitakarnak egy-egy szereplőt, vagy hogy a vissza-visszatérő esőt szolgáltató csőrendszer néha sajátos hangokkal zavar bele a színpadi eseményekbe. Az ideális az lenne, ha az ilyesmit észre se lehetne venni – és nem a csövek megszerelése miatt.
(A kaposvári előadás januártól havonta egy-két alkalommal vendégszerepel a budapesti Tháliában.)
Kereső
Olvasóim
