Egyfelvonás

Szálinger Balázs: Fehérlófia (Budapest Bábszínház)

Szép szimbólumokba fordítva ábrázolja születéstől házasságig az emberélet nagy útjelző köveit a Fehérlófia, amely egyúttal nagyszerűen megtanít arra is, hogy erőszakkal minden megoldható; hogy aki az erősebb, azé a világ; hogy az ököl szava szebben hangzik, mint a szájé; hogy önzetlenül nem érdemes senkin sem segíteni; s hogy megbocsátás nem létezik, de nincs is rá szükség. Hogy miért kell épp ezt a mesét játszania egy színháznak, számomra rejtély – de ha már játszani kell, hát játsszák úgy, ahogyan a Budapest Bábszínház teszi.

Fotók: Éder Vera

Árvai György és Szűcs Edit csodálatos, gyönyörű látványvilágában – fémvázból és fehér szőrből épített lovat mozgat a lenyűgöző ruhákba bújtatott kar egy nagyszerű festmény előtt a sokjelentésű kőinga-rengetegben – szinte rituális erejűek Szálinger Balázs énekelve előadott, versben írt, míves és dallamos sorai a Kovács Márton szerezte, kreatív hangszerelésű élőzene mellett; kár, hogy ez a hipnotikus hangulat csak az idilli állapot végéig, az anyától való elszakadásig tart.

Igaz, látványban a későbbiekben is igen impozáns marad az előadás a kar által, fémpálcákkal bábként mozgatott emberekkel és lombos fává összeálló színészekkel, a vetítés ötletes használatával, a Vasgyúró, a Fanyűvő és a Kőmorzsoló identitásadó jelmezeivel vagy a bicikliből épült sárkánnyal. Ebben az évadban az összes budapesti színház közül a Bábszínházban volt a legegyenletesebben magas színvonalú az előadások látványvilága – a Fehérlófia ennek az erős sornak még erősebb darabja.

Középen Tatai Zsolt

Ám ahogy Veres András rendezésében időről időre túlzottan nagy kontrasztot alkot a meseszép külcsínnel egy-egy hirtelen és nem eléggé megindokolt teljes színpad-csupaszítás, úgy bicsaklik meg néha maga a történet is. Nemcsak Szálinger Balázs verssoraiból világít ki zavaró fénnyel néhány oda nem illő, túlontúl köznapi kiszólás, de a magasabb regiszterekből is le-lebucskázik némely jelenet egy verekedésnél vagy unalomig ismételt, ritmusát vesztett cselekvésnél (mint a Hétszünyű Kapanyányimonyók gaztetteinek változatlan, újra meg újra visszatértekor). Megnehezíti az elmélyülést a címszereplő Tatai Zsolt versszavalós-mesemondós hanghordozása is, elbűvöl viszont Mórocz Adrienn, aki három különböző Királylányként ugyanarra a bájra épít különböző, remek érzékkel formált hölgyeket.

Középen Mórocz Adrienn

Egy újabb régi mese, amely nagyon is új köntöst kapott: jól illik a Bábszínház igen erős idei évadába a Fehérlófia. Belefeledkezve az előadás képi-nyelvi költészetébe az ember néha még azon is elfelejt gondolkodni, vajon normálisabbak lennének-e a felnőttek, ha gyerekként nem találkoznának ilyen mesékkel.