Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek (Ódry Színpad)
Ne legyenek kétségeink: az embereket bármikor, bármilyen mondvacsinált indokkal egymás ellen lehet fordítani – ráadásul a hatalom pontosan addig kedvez a felosztásban aktuálisan épp jobb pozícióba kerülteknek, ameddig az magának is érdekében áll, és ha már nincs rá szüksége, egy mozdulattal visszalöki a sárba, ahonnan jött. Nagyjából ezt üzeni Bertolt Brecht nem nagyon játszott, drámaként kevésbé erős (mert szájbarágós), de mondandójában a szerző sok másik művéhez igazodó példabeszéde, amelyet keletkezésekor azért nem lehetett bemutatni, mert a valóságban is elkezdett megtörténni ugyanaz, ami a szövegben állt. Hogy Zsótér Sándor megrendezte a darabot a Színművészeti Egyetem végzős bábszínész osztályával, az minden, csak nem meglepő: tökéletesen illeszkedik abba a sorba, aminek eddigi tagjai olyan kiváló színművészetis vizsgaelőadások voltak, mint az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, a Kurázsi (K.) mama és a Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban.
Eke Angéla és Czupi Dániel – Fotók: Szkárossy Zsuzsa
Ezek az előadások ráadásul nem csak szerzőjükben és a bennük foglalt figyelmeztetésekben („vigyázzatok, mert nagyon nem lenne jó, ha mi is elmennénk ebbe az irányba”) hasonlítanak, de stílusukban is. Erősen beszédcentrikusak, stilizáltak, és közük sincs az itthon szinte egyeduralkodó realista játékmódhoz – s mellesleg rendkívül hatásosak és ötletesek. A gömbfejű és csúcsos fejű emberek kormányzati megfontolásból való egymásnak fordításáról szóló (a cél a szegények gondolatainak elterelése a lázadásról) előadásra is igaz mindez. A színészek fura jelmezekben és a fejformát jelképező úszógumikban vagy munkavédelmi sisakban játszanak, azaz többnyire beszélnek, mondandójuk tartalmával sokszor ellentétben álló hanghordozással – mint egy felturbózott beszédórán. Ez a játékmód pedig nem csak, hogy izgalmas, de remek alakításokra is lehetőséget ad: kiemelkedik az alkirályként is madámot és madámként is királyt játszó Eke Angéla, Spiegl Anna a megszeppent, de öntudatos lány szerepében és a nyafogó diktátort adó Márkus Sándor.
Spiegl Anna és Ivanics Tamás
Noha stilizáltsága miatt szokatlanabb, az ígéretes színészek és az üdítően depresszív tartalom miatt az előadás mindenki számára erősen ajánlott, aki szerette (és ki ne szerette volna?) a tavalyi POSZT-ra is beválogatott Félelem és macskajajt.
Kereső
Olvasóim
