Heti kábé három előadás, előadásonként egy-két bekezdés: ez lesz itt holnaptól. Meg ki tudja, mi még – bármi, ami színház. Egyperces egyfelvonásosok – nem színikritikák. Mindezt én fogom írni: Kovács Bálintnak hívnak, újságíró vagyok, főállásban a Magyar Narancsnál és az eMasa nevű médiaszakmai portálnál, külsősként pedig sok más lapnál.
Színházról a Narancson kívül főként az Ellenfénybe és a Színház folyóiratba írok; az összes eddigi cikkemet meg lehet találni a http://kovacsbalint.blog.hu-n, azokat olvasgatva pedig biztosan összeáll valami rólam, vagy ha még nem is, talán majd öt év múlva. De ha valahogy mégsem olvasna el most mindenki ötszáz cikket, akkor annyit, hogy.
Hogy szeretem Shakespeare-t és Csehovot, még akkor is, ha sok a rossz vagy érdektelen Shakespeare- és Csehov-előadás. Szeretem Brechtet és Lorcát és Háy Jánost. De főként azt szeretem, ha emberként is hat rám a színház: ha nem csak szakmai szempontból van jól összerakva egy előadás, de történik is valami a színpadon – ehhez meg nem kell se Lorca, se Csehov, se satöbbi. Szeretem a humort, főleg akkor, ha nem vicces dolgokról beszélnek vele. Szeretem, ha egy rendező gondol valamit a darabról, amit megrendez, és még meg is mutatja, hogy mi az. Szeretem, ha egy színész kis szerepben is megtalálja a mélységet.
Nagyjából ezt keresem a színházban. Majd szólok, ha megtaláltam. Meg akkor is, ha nem.
Kereső
Olvasóim
