Egyfelvonás

Tasnádi István: Közellenség (Magyar Színház)

"Ne feledd, tronkai Vencel, olyan államban élünk, ahol egy kupec is
érvényesítheti a jogait, akár egy úrral szemben is, ha nála az igazság!"

Az ember addig érezheti magát biztonságban egy jogállamban - vagy addig érezheti úgy bizonyosan, hogy jogállamban él -, ameddig neki is pont ugyanannyi esélye van a méltányos jogorvoslatra, mint a legfelső társadalmi réteg tagjainak. És addig érezheti úgy, hogy a sorsáról olyan hatalmasok döntenek, akik valóban méltóak a jogállam vezetésére, amíg még ővelük szemben is van esély a jogorvoslatra, mert azok sem állnak felül a törvényeken, akik azokat meghozzák. Minden olyan országban és minden olyan időpontban, ahol és amikor az emberek hite meginog mindezekben, jó döntés Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály-történetét játszania a színházaknak - vagy valamelyik ez alapján készült drámát. Legjobb esetben Tasnádi István Közellenségét.

Losonczi Kata - Fotók: Amdala.hu / Juhász Melinda, Dóka Attila

Lázár Ervin - Madák Zsuzsanna: A kisfiú meg az oroszlánok (Magyar Színház)

Egy ideig csak egy kicsit zavaró, hogy Bal József rendező nem tudja vagy akarja eldönteni, mi is legyen A kisfiú meg az oroszlánok a Magyar Színház színpadán: színházi előadás egy kisfiúról, aki az otthon sivársága és a folyton elfoglalt apa elől a fantáziavilág cirkuszi oroszlánjai közé menekül - vagy cirkuszi showműsor, esetleg légtornász-bemutató. Egy ideig csak az zavaró egy kicsit, hogy - pláne gyerekelőadáshoz képest - rettentő hosszúra, majdnem két és háromnegyed órásra nyújtja az előadást a sok, a szövegtestet újra meg újra erőszakkal megtörő, önmagáért való (és nagyon alacsony színvonalú) bűvészmutatvány, meg az ügyes, de nem lélegzetelállító akrobata-produkció.

Bede-Fazekas Szabolcs, Jegercsik Csaba és Benkő Nóra - Fotók: Dóka Attila / Observer