„Ha a színház csak annyi, mint nézni a tévét”
2014 06 09. 19:04 - Kovács Bálint
Bár Fehér Balázs Benő a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor színészosztályában diplomázott idén, nevéhez olyan rendezések kötődnek, mint az utóbbi évek legizgalmasabb színházi kísérlete, az egyetlen, az előadásban részt is vevő néző számára előadott Bűn és bűnhődés (kritikánk itt), amelynek egy darab belépőjét minden előadás előtt licitálás útján lehet megvásárolni; vagy a POSZT OFF-programjában nagy sikerrel szereplő Tajtékos napok.
Fehér Balázs Benő - Fotó: Simara László
Bűn és bűnhődés (a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a TÁP Színház produkciója Dosztojevszkij alapján)
Mi a legdurvább dolog, amit nézőként elviselnél a színházban? Ezt a kérdést fogalmazza meg nagyon markánsan a végzős színművészeti egyetemi hallgató, Fehér Balázs Benő Bűn és bűnhődése - persze nem horrorról vagy a szereplők extrém lelki szenvedésének kitettségéről van szó. Hanem arról, hogy mennyire jöhet közel a színház a nézőhöz? Mennyire mélyen hatolhat bele az intim szférájába? Ez a Bűn és bűnhődés nem az a színház, amelyik lebontja a "negyedik falat", ellenkezőleg: felépíti, csak éppen a néző háta mögött. Itt te vagy az egyetlen néző, az előadás elején beleülsz egy kerekesszékbe, és jelenetről jelenetre a hátad mögött megbúvó rendező tologat a díszletekben, a csak neked játszó, mélyen a szemedbe néző színészek között.
Király Dániel, Fekete Ádám, Bach Kata, Szilágyi Csenge, Gyöngy Zsuzsa, Bárnai Péter
Kereső
Olvasóim
