Egyfelvonás

Kiss Márton: Angéla evangéliuma, avagy a réterdősi patkányfogó (Centrál Színház)

Szép dolog, hogy (újra) kortárs magyar drámát rendel meg és mutat be a Centrál Színház – kevésbé szép, hogy a kutya sem kíváncsi rá; legalábbis a kínosan szellős félház alapján így tűnik. Pedig Kiss Márton darabjának remek a humora, érdekes a története, komoly kérdések merülnek fel benne nem túl komolyan, és még a színészek is remekelnek– az a kérdés meg csak a legvégén kezd igazán kínzóvá válni, hogy akkor tulajdonképpen mi is volt ez a politikai szatírának sovány, abszurdnak elsietett befejezésű, emberi történetnek viszont túlságosan abszurd darab.

Pokorny Lia, Papp János, Földes Eszter – Fotók: Mészáros Csaba

A szerző által rendezett előadás Angéla, egy többszörös abortusztúlélőként született, kiskorában csúfolt, anyjával finoman szólva is ambivalens viszont ápoló, felnőttként pedig hiperpregnózissal diagnosztizált nő életéről szól. Angéla kilenc nap alatt képes kihordani egy egészséges csecsemőt, ami mindenkinek jó: a nőnek a szülés válik imádott hobbijává, a kormány pedig a fizetőképes középosztály megteremtésének zálogát látja a félszáz, állami gondozásba adott babában. Nem csak humora miatt jól megírt paródiája ez a kormány hasonlóan komolyan vehető népesedés-politikájának – legalábbis egy ideig úgy tűnik, aztán a hangsúlyok eltolódnak. De hová? Kiss Márton képtelen meglelni az irányt, amerre a dráma első kétharmada mutatott, úgyhogy kinyúl minden égtáj felé, de mire megtalálná saját odahagyott ösvényét, véget ér a darab.

Pedig egy olyan befejezéssel, ami orientálná valamicskét a nézőt abban, hogy merre is kéne kapnia a fejét (pláne, ha a társadalmi vonulat erősödne), egy kifejezetten jó előadás is születhetett volna a Centrálban. Kiss Márton lendületesen és ötletesen oldja meg a sem díszlettel, sem jelmezzel nem jelölt idősík- és szerepváltásokat (Angéla összes kapcsolatát két színész játssza): sosem teljes a bizonyosság, hogy mit is látunk éppen, ez pedig remekül passzol ahhoz, hogy az utolsó jelenetig az sem egyértelmű, Angéla szemszögéből nézve valós vagy fiktív történetről van-e szó. Pokorny Lia emlékezetesen, mélyről építi fel Angéláját, kiválóan mutatva meg a nő jellemfejlődését. Földes Eszer inkább külső eszközökkel, de rendkívül találóan jeleníti meg megannyi, más- és másféleképp egocentrikus karakterét; Papp János néha kissé harsány, többször mintha rutinból oldaná meg feladatait.

Így vagy úgy, az mindenesetre biztos, hogy a gyászos félház erősen túlzó ítélete a népnek.