Röviddel azután, hogy tegnap arról az általános prüdériáról írtam, ami most éppen a Nemzeti Színházat és közvetve a perverz, bűnös Madách Imrét találta meg magának, elővettem a ma megjelenő Magyar Narancsot, és elsőként a Nemzeti Színház hirdetésén akadt meg a szemem. Bár feltételezem, hogy már jóval a mostani nevetséges botrány előtt elkészült – így vagy úgy, önmagában ez a tökéletes válasz a római szín orgiáján az orgiát, az orgián pedig a(z imitált) szexet számon kérő tömegeknek:
Ha jogos igény, hogy a Tragédiából húzzuk ki a pornográf elhajlásokat, hogy a színpadi erotikát hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának, akkor az is ugyanolyan jogos elvárás, hogy takaros fürdőgatyácskát adjunk a Dávid-szoborra. Ha már az erkölcstelen Michelangelo nem csak, hogy elhelyezett egy hatalmas márványpéniszt az emberalak ártatlan ágyékán, de aztán még fogta is szemérmetlen alkotását, és kitette Firenze főterére, a gyanútlan kisgyerekek elé. Pöcsöstül.
(Egyébként Az ember tragédiájának falanszter-színében szobafogságra is ítélik a jeles talján művészt. Igaz, nem közvetlenül a fent tárgyalt közszeméremsértése miatt – pedig azért is megérdemelte volna.)
Kereső
Olvasóim
